Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
A PLÉBÁNIAHÁLÓZAT KIÉPÍTÉSÉNEK ELSŐ ÜTEME A Bakony hegység területén a plébániahálózat ritka volt (Városlőd, illetve a vitatott jogállású Zirc, valamint az exempt Bakonybél), ez azonban a település- hálózat sajátosságait tükrözte. Veszprém megye példáján jól szemléltethető a plébániahálózat töredezettsége, amely véleményem szerint a korszakban Pilis és Zala megyék fentebb említett területei kivételével az egész egyházmegyére jellemző volt, s ennek eltűnését, azaz a püspökség teljes területének egyházszervezeti lefedettségét csak az 1750-es évekre lehet valószínűsíteni. Veszprém megye egy további szempontból is érdemes a figyelemre. A18. század első évtizedében alapított, majd hamarosan megszűnt plébániák jelentős része koncentrálódott a megyében, különösen Veszprém környékén. Fokszabadi, Hajmáskér, Kajár, Kenese, Kiüti, Vörösberény, valamint a Fejér megyei Füle számítható ebbe a körbe. Ezek a plébániák a Rákóczi-szabadságharc alatt elpusztultak, és újjáalakításukra sem került sor még évtizedekig. Mindez az egyházszervezet kialakítására vonatkozó elképzelések változását sejteti. Míg a század elején hangsúlyosan szerepelt a püspöki székhely környékének betagolása a katolikus egyházszervezetbe, addig a szabadságharc alatt elszenvedett kudarcok más irányba terelték az egyházmegye vezetésének figyelmét. Az 1710-es és 1720-as évek plébániaalapításai egyértelműen arra utalnak, hogy az egyházmegye súlypontja Fejér megye Velencei-tótól északkeletre található részére tolódott el. Az 1735 és 1745 közötti évtizedben az új plébániák alapítása jelentősen visszaesett.210 Ez alatt az időszak alatt csupán 11 plébánia megjelenéséről van tudomásunk. Ehhez számíthatjuk még az 1730-as évek második felének két sikertelen plébániaalapítási kísérletét, Felsőörsöt és Lepsényt. Az új plébániák közel fele (5) Somogy megyében bukkant fel, jelezve, hogy ezen a területen volt a legnagyobb szükség a plébániahálózat folyamatos bővítésére. Szentbalázs kivételével azonban az új plébániák a megye északi felén helyezkedtek el, így ez alig hozott változást a leginkább plébániahiányos déli területek helyzetében.211 A plébániák számának bővülésében bekövetkezett visszaesést nem lehet kizárólag mennyiségi szempontból értékelni. Az egyházmegye az 1730-as évekre elérte teljesítőképességének határát. Ezt több forrás is alátámasztja. 210 Az 1735-öt követő visszaesést regisztrálta Dénesi Tamás is, a kérdéssel ezen túlmenően azonban nem foglalkozott. Dénesi 2006. 55. A veszprémi és a pécsi egyházmegye plébániahálózatának kiépítése a század első harmadában sok tekintetben hasonlóan történt. Ezt a két püspökség hasonló helyzete okozta. A párhuzamokhoz tartozik, hogy a pécsi egyházmegye plébániahálózatának kiépítésében szintén az 1730-as években történt megtorpanás. 1732 és 1740 között nem történt új plébánia alapítása a püspökség területén. Az új plébániák megalapításának szünetelésére hasonló okok vezethettek, mint a veszprémi egyházmegyében. Gőzsy-Varga 2009b. 248-249. és Gőzsy-Varga 2009c. 1149-1150. Az egybeesés első ránézésre véletlennek tűnik, ugyanakkor feltűnő, hogy ugyanerre az időre esett a Cassa parochorum megszervezése, amely célját tekintve épp a felmerülő nehézségek megoldásához nyújtott anyagi segítséget. 211 A somogyi plébániák: Kisbár és Szentbalázs (1742), Mesztegnyő, Sámson és Szólád (1744). 75
