Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Az PLÉBÁNIAHÁLÓZAT BŐVÜLÉSE A 18. SZÁZADBAN nagyságrendjüket tekintve mégis alkalmasak arra, hogy a fenti adatok értelmezési keretéül szolgáljanak. Három, a kérdéses megyékre vonatkozó adattípust vettem előzetesen számításba: a megyék területi kiterjedését, a települések, továbbá a népesség számát. A területre vonatkozó adat használatát több okból is elvetettem. Egyrészt Fejér megye kivételével töredék megyékről van szó, s ez, hivatkozva itt a korábban az egyházmegye területéről írottakra, nagyban növeli a számsor bizonytalanságát. Másrészt a terület nagysága önmagában félrevezető adat, hiszen az adott területen élő lakosság száma igen különböző lehetett, akár időben, akár térben vizsgáljuk azt. A lakosságszám vizsgálatára szerencsés módon lehetőségünk van több időmetszetben is, mégpedig a veszprémi egyházmegye teljes területére vonatkozó lélekössze- írásoknak köszönhetően. A teljes egyházmegyére vonatkozó adatfelvételekre az 1750-es években, majd másfél évtized múlva, az 1760-as, 1770-es évek fordulóján került sor, természetesen nem egy időben, hanem néhány év alatt gyűjtve össze az adatokat. Végeztek néhány részösszeírást is, amelyek egy- egy esperesi kerület plébániáinak a lélekszámút tartalmazzák.199 A lélekösz- szeírások használata sem mentes a problémáktól, amint arra Benda Gyula Keszthely példáján felhívta a figyelmet.200 Az összeírások vizsgálatát csupán abban a mélységben végeztem el, amely elegendőnek látszott annak megállapítására, hogy a benne szereplő adatok pontossága megyénkénti összesítésben alkalmas-e az egyházmegyén belüli katolikus népesség arányainak érzékeltetéséhez. Nem törekedtem tehát az ösz- szeírások forrásértékének teljeskörű vizsgálatára. 199 Az egyházmegye teljes területére vonatkozó lélekösszeírásokat a források ismertetése során felsoroltam, ennek megismétlésétől itt eltekintek. Az 1740-es években elvégzett egyházlátogatások során több kerületben sor került a hívek összeírására is. Hogy mely egyházlátogatási jegyzőkönyv tartalmaz lélekösszeírást, arról településszinten tájékoztat a jegyzőkönyvek segédlete, lásd Varga 2010a. A lélekösszeírások településszintű mutatója Varga 2010b. 200 A hazai demográfiai irodalom még adós az egyházi lélekösszeírások forráskritikai elemzésével, pedig a 18. század derekától kezdődően több időpontban felvett adatsorok állnak a kutatás rendelkezésére, éppen egy olyan időszakból, amikor az ország népesedési viszonyai jelentős átalakuláson mentek keresztül. Nem ismerjük például, pontosan milyen elvek alapján történt a hívek számbavétele, melyek azok a csoportok, amelyek kimaradhattak az összeírást készítők látóköréből. Áttekintve néhány plébánia adatsorát, érzékelhető, hogy az összeírás minősége plébániánként is jelentősen változott. Benda Gyula Keszthely példáján mutatta be a népességre, népesedési folyamatokra vonatkozó 18-19. századi források felhasználhatóságának korlátáit. Véleménye szerint a biztosnak tekintett népszámlálási adatokból történő visszakövetkeztetés pontosabb, a hosszabb távú folyamatokhoz jobban illeszkedő adatokat ad, mint a korabeli lélekösszeírások és anyakönyvek elemzése. Ettől függetlenül ő maga sem mellőzte e forrástípus használatát. Benda 1998. és Benda 2008.101-215, különösen 101-115. Faragó Tamás a népesedési folyamatok és a felekezetek összefüggéseit vizsgáló nagy ívű tanulmánya a 18. századra vonatkozóan meg sem említi ezt a forrástípust, s ugyancsak mellőzi ezt Kovács I. Gábor a Faragó által követett módszert kritika alá vevő írásában. Faragó 2008. és Kovács 2010. 67
