Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Az EGYHÁZMEGYE PLÉBÁNIAHÁLÓZATA országúti plébánia alapítására csak 1723-ban került sor,181 így a század első évtizedében négy működő plébániával számolhatunk. Mindkét település elsősorban - de nem kizárólagosan - ferences szerzetesei révén vett részt a püspökség területén a lelkipásztorkodásban.182 Bár a 18. század első évtizedében végzett vidéki lelkipásztori tevékenységükre vonatkozó adatok csak elvétve fordulnak elő a forrásokban, biztosak lehetünk azonban abban, hogy már ekkor is gondozták a közel eső települések lakosait. Tevékenységük ebben az időben nem a plébániahálózathoz, hanem a szerzetesi lelkipásztorkodáshoz kapcsolható. Az évtizedben működött plébániák meghatározása önmagában kevés a katolikus vallásgyakorlat kereteinek bemutatásához. Hiányosak az ismereteink a korabeli plébániák területi vonzáskörzetéről,183 s csak részben ismerjük a korabeli településhálózatot, annak időbeli változásait is. A felekezeti viszonyok településről településre történő feltérképezése pedig gyakorlatilag keresztülvihetetlen vállalkozás lenne. A fenti kérdések vizsgálata és legalább részleges megválaszolása nélkül csupán pontokat helyezhetünk el az egyházmegye térképén. A működő plébániák meghatározása egy további szempontból sem elegendő a korabeli vallásgyakorlat leírására. Pfeiffer János és Dénesi Tamás kutatásai rávilágítottak a licenciátusok működésének jelentő181 Веке 2013. 224-230. (a vonatkozó részt Nyárádi Anna-Mária írta). 182 A ferencesek székesfehérvári megtelepedésére és vidéki lelkipásztori működésére lásd Siptár 2010a. 73-74., 87-91. és 95-97. A vizsgált korszak második felében a fehérvári jezsuiták is szerepet vállaltak néhány Fejér megyei településen és pusztán a lelkigondozásban (Aba, Bőgőd, Börgönd, Seregélyes). VÉL 1.1.38. fase. 1. no 84. 2r., 4v., 5r. és 15r. Ezek gondozását korábban a ferencesek látták el, vö. 1743. VIII. 20.: VÉL 1.1.6. fase. 1. no 122. (Pöstyéni Mihály helynök joghatóságot ad a székesfehérvári ferenceseknek több Fejér megyei település, köztük Aba és Seregélyes, valamint a határukban lévő puszták lelkigondozására). A fehérvári karmeliták gondozták a század második felében Csór plébániáját. Siptár Dániel már idézett tanulmánya mellett lásd még Dravecz 1764—[1771] 6. Budán még az oszmán hódoltság időszakában megtelepedtek a bosnyák ferencesek, őket követték a vár visszavívását követően a mariánus rendtartomány szerzetesei, valamint a kapucinusok. Pfeiffer-Takács 2001.151-157. A vidéki lelkipásztorkodásban elsősorban a bosnyák ferencesek vettek részt a Buda környéki plébániákon. A szomszédos Pest városából a domonkosok Ráckevén és Újfaluban, míg a pálosok a Fejér megyei Ácsán végeztek lelkipásztori szolgálatot, ahol 1754-ben vették át a plébánia vezetését a fehérvári ferencesektől. Vö. Dravecz 1764—[1771] 1. 183 A leányegyházak csupán a jogilag is meghatározott vonzáskörzetet jelentették, figyelembe kell(ene) azonban venni azokat a településeket is, amelyek katolikus lakossága saját templom híján az adott plébánia templomát látogatta. Ilyen kapcsolat, különösen szórványvidéken még a későbbi évtizedekben sem volt ritka. Jó példa erre a veszprémi főesperesség összeírása 1734-ből, amelyben kilenc plébánia szerepel összesen tizenegy filiával, ehhez járul még az összeírásban nem szereplő Veszprém. A terület többi 48 településének néhány katolikus lakosa a környékbeli templomokat látogatta. VÉL 1.1.13. fase. 1. no 7. Ugyanebből az évből származó adatok szerint Fejér megye délnyugati részén nyolc református község katolikus szórványlakosságát, az összesírás szerint 90 főt, egyáltalán nem gondozta katolikus lelkipásztor. SzPL no 117A/vvv. 60
