Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
A KIINDULÓ ÁLLAPOT ságáre a 18. század első harmadában.184 Amint azonban Dénesi Tamás is megfogalmazta, működési területüknek és működési idejüknek a lehatárolása még a lelkipásztorokénál is nagyobb nehézségekbe ütközik. A licenciátusok működésére nézve önálló kutatást nem végeztem. Dénesi Tamás adatai alapján az 1700-as évek legelejére Tapolca környékén több helységben vélelmezhető licenciátus működése (Káptalantóti, Gyulakeszi, Badacsonytomaj, Ederics/Vita, Lesencetomaj), s talán ebben az időben is tevékenykedett már a Zala megyei Szentandráson 1716-ban említett személy.185 Padragon Pfeiffer János adatai szerint 1700-ban kezdte meg szolgáltatát egy licenciátus.186 Két Somogy megyei településen, Nemesviden és Mesztegnyőn még az 1740-es években is szolgáló licenciátusok évtizedekkel korábban kerültek a falvakba, elképzelhető, hogy ők, esetleg elődjük már ekkor is szolgált.187 Kaposvár környékén Szentpál (Zselicszentpál), Kislak (Zselickislak), Töröcske (Kaposvár része), Simonfa és Kaposújlak esetében van adat az 1730-as évekből licenciátus működésére, azonban feltételezhető, hogy már korábban, a 18. század elején is működtek a településeken.188 Licenciátusok látták el a híveket a tihanyi apátság birtokain is. Feltűnő, hogy a fentebbi felsorolásból teljes mértékben hiányzik Fejér és Pilis megye területe, ami vélhetően a terület különösen elpusztult voltával (Fejér megye), illetve a szerzetesi lelkipásztorkodás elterjedtségével (Pilis megye) magyarázható. A plébániák vonzáskörzetének, s ezzel összefüggésben a településhálózat változásának problematikáját egy példán keresztül szeretném bemutatni. A bemutatandó terület kiválasztását a forrásadottságok határozták meg. A segesdi ferencesek 18. század eleji működéséről felvett tanúvallatási jegyzőkönyv szerint a szerzetesek a környékbeli településeken is szolgáltak. A magát 81 évesnek valló Florvát Mátyás, aki tanúbizonysága szerint közeli kapcsolatban lehetett a barátokkal - együtt evett és ivott velük a házukban, s menekülésük során is segített nekik - a következőket mondta: „emlékezik arra is, hogy nem csak Segesden, de Környül való helyekben is az említett Barátok Isteni Szolgálatot tettek, úgy mint Miháldon, Gadánban, Szenyérben, Dombo-Váron,Atádon, Balogodon és Kozmán,"189 Dombóvár említését nem számítva a későbbi segesdi 184 Pfeiffer János adatgyűjtése kéziratban maradt, ezt Dénesi Tamás mellett Petrák Mihály is felhasználta munkájában. VÉL VIII.31. 1/28. doboz, Petrák 1949. 44-46., Dénesi 2004. és ennek átdolgozott változata Dénesi 2006.16-29. 185 Dénesi 2006.18. (a Tapolca környékiek) és 21. (Szentandrás, ma Hévíz része). 186 Pfeiffer 1987. 603. 187 Dénesi 2006. 23-24. 188 Acsádi Adám 1735-ben a Helytartótanács részére készített felterjesztésében említi, hogy ezeken a településeken emberemlékezet óta licenciátusok szolgálnak. MNL OL C 38 Dicec. Veszpr. no 1. 9v. 189 A forrás eredetijéről készült kiadásban Szenyér helyett Szerény szerepel. A Széchényi család levéltárában fennmaradt másolatokban ugyanakkor a helyes Szenyér alak olvasható, amely település Segesdtől északra, Tapsony mellett található. Vélhetően a kiadás során elkövetett 61
