Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
A KIINDULÓ ÁLLAPOT A padragi plébánia 1710 előtti léte bizonytalan. Bővebben lásd a Szentbék- kállával kapcsolatban írottakat. Pfeiffer János adatai szerint 1700. július 10-én iktatták be Padragra licenciátusnak Kis Ignácot a birtokos jezsuiták.176 Segesdet és környékét a 18. század elején a Szent Lászlóról elnevezett ferences provincia tagjai adminisztrálták, a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt űzték el őket, mint arról egy 1747-ben felvett tanúvallomás megemlékezik.177 A vörösberényi plébániát egy már idézett 1749. évi beadvány szerint a birtokos jezsuiták látták el a Rákóczi-szabadságharcot megelőző időben.178 Martin Jelli levéltári forrásokra alapozott munkájában a zsámbéki katolikus plébános legkorábbi említését 1698-ra teszi, ekkor iskolamester is szolgált a településen. 1700-ban és 1702-ben Márton Lajost, 1703-ban és 1704-ben pedig Udvarhelyi Jánost említi plébánosként. Ezt követően azonban csak 1715-ben ismer plébánost. Pfeiffer János Udvarhelyit nem ismeri, Márton Lajos zsámbéki működését pedig kikövetkeztethetően 1705 körülire datálja, és a kurucokhoz köti.179 A 18. század első évtizedében igazolhatóan működött plébániák száma véleményem szerint legfeljebb 32 volt - beleértve ebbe a csak ideiglenesen működő tizenkettőt is. Ismételten hangsúlyozom, hogy a szerzetesek által ellátott települések esetében (Ráckeve, Tököl, Ercsi, Mór, Vörösberény) felvetődik annak a kérdése, hogy beszélhetünk-e plébániáról e korai időben, vagy inkább egy adott rendház vonzáskörzetébe tartozó településekről lehetett szó. Ehhez kell még hozzászámolni a négy kiváltságolt települést. A fenti lista számszerűségében közel áll a Bíró Márton-féle jelentésből kiolvasható (30), valamint a Dénesi Tamás által megadott (33) számhoz. Az 1710-ben is működő plébániák számát azonban kevesebbre becsülöm: legfeljebb 20-ra, szemben a Bíró-féle 30-as és a Dénesi Tamás által közölt 29-es számmal. A század első évtizedében négy településen találkozunk kiváltságolt egyházakkal. A tihanyi bencés apátság és a türjei premontrei prépostság180 mellett Székesfehérvár és Buda városának plébániái voltak kivéve a megyéspüspök joghatósága alól. Budán öt plébánia működött a korszakban, azonban az 176 Pfeiffer 1987. 603. 177 A jegyzőkönyv két másolati példánya 1747. V. 5.: MNL OL P 623 tom. IV. no 21. fase. 234.E. 17r-18v, 21r. és 19r-20r., kiadása az eredetiről Pfeiffer-Takács 2001. 499-502. Segesdre vonatkozóan lásd még Siptár 2010a. 75-76. 178 VÉL 1.1.39.b. tóm. 4. 222. 179 Jelli 1996.236. (2. és 3. jegyzet; megjegyzendő, hogy a jegyzetek és a főszöveg eltér egymástól, ez utóbbiban ugyanis Márton Lajos plébánosi működését 1691 körülire tette.); Pfeiffer 1987. 662-663. 180 Tűrje esetében is felmerül, hogy számolhatunk-e önálló plébániával a településen. Az 1740-es évek előtti időre vonatkozóan ugyanis adatolható a hívek sümegi ferencesek általi ellátása. Erről a türjei prépost leveléből értesülünk, amelyben arról panaszkodott, hogy a veszprémi püspök megtiltotta a sümegi ferenceseknek a hívek gondozását. SAB MPF lad. 16. fase. 1. no 16. 59
