Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
A KIINDULÓ ÁLLAPOT számának alakulását.144 Az utóbbi megoldás egyértelműen a forrásadottságok okozta kényszerű választás eredménye. Magam is szembesültem ezzel az egyházmegye helységnévtárának összeállításakor. Az adatgyűjtés kiszélesítése, különösen a plébánosok archontológiai adatainak összeállítása azonban lehetőséget biztosított arra, hogy az egyes plébániák megjelenését a teljes egyházmegyére vonatkozó összeíró forrásoktól függetlenül is tárgyalhassam. II.2.1. A kiinduló állapot: plébániák a 18. század első évtizedében (1710-ig) A plébániahálózat vizsgálata során a legnehezebb feladat a kiinduló állapot meghatározása. Az egyes püspökéletrajzok szerzői Padányi Bíró Márton 1758-ban Rómába küldött jelentésében szereplő alapítási adatokhoz nyúltak vissza.145 Az itt található lista szerint a 17-18. század fordulóján 30 plébánia működött. Ezt a számot fogadta el Pehm [Mindszenty] József és Petrák Mihály is.146 Dénesi Tamás a Bíró által megadott alapítási adatokat összevetette saját kutatási eredményeivel. Ennek következtében az általa alapul vett 1710-es esztendőre vonatkozóan a plébániák számát 29-ben határozta meg.147 Adatai szerint Széchényi Pál megyéspüspökké történő kinevezésekor, 1687-ben az egyházmegye területén mintegy tucatnyi plébánián tevékenykedett lelkipásztor,148 s több mint két évtizedes főpásztorsága alatt összesen további 21 helyen szolgáltak egyházmegyés papok és szerzetesek hosszabb-rövidebb ideig.149 144 Hat időmetszetben vizsgálta a plébániákat: 1710, 1728, 1735, 1745, 1764 és 1777. Dénesi 2006. 53-55. 145 Hornig 1903. 312-317. A hivatkozott jelentés évszámaként mind a kötet címlapján, mind a 219. oldalon 1757-ben van megadva, míg a 369. oldalon olvasható kelte „Sümeghini die 21 martii divo Benedicto ab sacro Ann. 1758." 1758-at erősíti meg a jelentés nem teljesen azonos szövegű, nemrég előkerült másolata is. SzPL no 5067. tóm. 2.1-60. 146 Pehm [Mindszenty] József Bíró Márton életrajzában csak a számot közölte, Petrák azonban felsorolta a plébániákat is: Veszprém megyében (3) Nagyvázsony, Palota, Oskü; Pilis megyében (6) Ráckeve, Törökbálint, Tököl, Zsámbék, Vörösvár, Kovácsi; Fejér megyében (3) Érd, Mór, Bodajk; Somogy megyében (3) Koppány, Igái, Kéthely; Zala megyében (15) Tapolca, Gyulakeszi, Szentbékkálla, Káptalantóti, Vita, Felső- és Alsóhahót, Keszthely, Zsid, Rezi, Szentgrót, Csehi, Szegvár, Zalaegerszeg, Salomvár, Bagód. Pehm 1934.120. és Petrák 1949.15. 147 Dénesi 2006.14. és 53. 148 Pilis megyében (2) Zsámbék és Tököl; Veszprém megyében (2) Veszprém és Hajmáskér; Zala megyében (8) Tihany, Szentbékkálla, Tapolca, Sümeg, Keszthely, Zsid, Tűrje és Zalaegerszeg. Ezek közül Zsidet bizonytalannak vette. Dénesi 2006.14. 149 Pilis megyében (3) Csaba, Ráckeve, Vörösvár; Fejér megyében (4) Ercsi, Lovasberény, Mór, Törökbálint; Somogy megyében (9) Buzsák, Igái, Kaposvár, Karád, Kiüti, Koppány, Lengyeltóti, Segesd, Somogyvár; Veszprém megyében (1) Fokszabadi; Zala megyében (4) Kanizsa, Kiskomárom, Nemesapáti, Szentlászlóegyháza (ez utóbbit mai nevén, Bucsuszentlászlóként említi). Dénesi 2006. 14. (55. jegyzet). Az 1710-ben működött 29 plébánia és a felsorolt 12 plusz 21 plébánia közötti különbség magyarázata, hogy időközben négy plébánián megszűnt az önálló lelkipásztorkodás. Sajnos adatainak forrását nem közli. 53
