Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)

II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.1. Az egyházmegye területi kiterjedése

Az EGYHÁZMEGYE TERÜLETI KITERJEDÉSE

érsek joghatósága alatt álltak. A középkorból megörökölt kiváltságokat a veszprémi püspök gyengíteni, felszámolni igyekezett, míg az érintett közösség és az esztergomi érsek fenntartásukban voltak érdekeltek. Az exempt egyházak 18. századi története, az egyházmegyéhez fűződő viszonyuk alakulása sincs feldolgozva. A továbbiakban kizárólag egyfajta regisztrációjukra vállalkozom.

Az egyházmegye területén a 18. században megtalálható kiváltságolt plébániák vizsgálata során már számuk meghatározása sem egyértelmű, mivel a korszakban a határokhoz hasonlóan változott a kiváltságolt egyházak köre is. Az esztergomi egyházmegye egyházlátogatási jegyzőkönyveinek katalógusához összeállított mutató 1776-ban a veszprémi püspökség területén tizenhárom exempt plébániáról tesz említést (Békásmegyer, Buda-Országút, Buda-Újváros, Buda-Tabán, Buda-Vár, Buda-Víziváros, Budaörs, Óbuda, Székesfehérvár, Szentendre, Telki, Visegrád, Vörösberény).107 Ezzel a felsorolással közel egykorú forrás az egyházmegye 1771-ben összeállított helynévkatalógusa, amelyben jelölték a plébániák jogállását is.108 Ebben a következő településeket sorolták az esztergomi érsek joghatósága alá: Székesfehérvár (pl.), Báránd (fik), Békásmegyer (pl.), Endréd (pl.), Jenő (pl.), ízbég (hl.), Szentistván (fik), Telki (fik), Tök (fik), Visegrád (pl.), Vörösberény (pl.). A két névsort ösz- szevetve feltűnő a budai plébániák hiánya. Az öt budai plébánia szerepel a helynévkatalógusban is, s megtalálható benne Óbuda és Budaörs is; mind a hét mint a veszprémi püspök joghatósága alá tartozó plébánia lett felvéve - véleményem szerint tévesen.109 Báránd és Szentistván Székesfehérvár filiái voltak;110 Telki a helynévkatalógus szerint Jenő leányegyháza; ízbég a helynévkatalógusban önállóan nem szereplő Endrőd (Szentendre) leányegyháza;

107 A mutató mindösszesen 41 exempt plébániát sorol fel. A felsoroltakon kívül további egy olyan plébániát (Dömös) említ, amely a középkorban a veszprémi egyházmegye területén feküdt, de Esztergom megyei település lévén a 18. századra a körülötte fekvő egyházak az esztergomi érsekséghez kerültek. Dömös nem szerepel a kontrollként használható 1771-es helynévkatalógusban sem. Dömös a kiváltságolt települések 1732/33-ban gróf Berényi Zsig- mond esztergomi kanonok által végzett egyházlátogatása szerint az exempt, de a veszprémi egyházmegye területén fekvő Visegrád leányegyháza volt. Ez sem jelenti feltétlenül veszprémi egyházmegyebeli fekvését, hiszen Visegrád másik három filiája egyértelműen az esztergomi egyházmegyében feküdt (Marót, Maros, Kisoroszi). Hegedűs-Tóth 2000. 135.; 1771: VÉL 1.1.38. fase. 1. no 84.; 1732/33: PL VC liber 27. 89-93.

108 VÉL 1.1.38. fase. 1. no 84.

109 Buda és Székesfehérvár esetében gróf Volkra Ottó János tett sikertelen kísérletet a veszprémi püspök joghatóságának kiterjesztésére. Ezt követően nincs tudomásom a két város egyházi intézményei iránti igény felmerüléséről. Vö. Körmendy 1995a. 31-32. és PL AEV no 391. (Buda város jogvitája a veszprémi püspökkel) és no 392. (Székesfehérvár feletti joghatóság). Óbuda nem kerül elő más egyházmegyés forrásban. Budaörs esetében az esztergomi érsek az 1730-as években érvényesítette a jogait a veszprémi püspökkel szemben, aki maga is megpróbálkozott plébánosok kinevezésével. Ezt követően Budaörs sem kerül elő egyházmegyés plébániaként a forrásokban. Pöstyéni Mihály helynök levele főpásztorához Budaörs ügyében 1737. XI. 23.: VÉL I.1.39.b. tom. 1.187.

110 Székesfehérvárnak további hét egyházmegyés leányegyháza volt az 1771-es helynév39