Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.1. Az egyházmegye területi kiterjedése
A PLÉBÁNIAHÁLÓZAT KIÉPÍTÉSE A 18. SZÁZADBAN Tök pedig a helynévkatalógusban szintén nem szereplő Komárom megyei (s nem is veszprémi egyházmegyés) Szomor leányegyháza volt.111 Endréd nem Szentendrét, hanem a későbbi Balatonendrédet jelölte, hiszen a helynévkatalógus szerint Somogy megyében feküdt és a tihanyi bencések adminisztrálták. A fenti kiegészítésekkel és magyarázatokkal a két településlista nagyjából megfeleltethető egymásnak, hiányzik ugyanakkor a bencés apátságok többsége, amelyek szintén ki voltak véve a megyéspüspök joghatósága alól. Tihanyba 1702-ben tértek vissza a bencés szerzetesek, s ettől az időtől kezdve mint kiváltságolt egyház működött. A veszprémi püspök ugyan több alkalommal kísérletet tett arra, hogy vizitálja a monostort, azonban erre a korszakban nem került sor. A joghatóság tekintetében a vita nem a bencések és a veszprémi püspök, hanem a bencések és az esztergomi érsek között folyt. Pannonhalmával, s a többi bencés monostorral ellentétben Tihany esetében az érsek biztosítani tudta joghatóságát. Ennek a veszprémi egyházmegye szempontjából 1776-ban lett jelentősége, amikor Tihany a többi Esztergom alá rendelt egyházzal együtt a megyéspüspök joghatósága alá került.112 Bakonybél bencés apátsága szintén az egyházmegye területén feküdt. A bencések ugyan ezt a területet is visszakapták már a század elején, azonban ténylegesen csak a század derekán költöztek vissza. Erre az időre tehető a település benépesülése is. Önálló apátot 1768-ban neveztek ki az élére. Ekkor Koller Ignác püspök elismerte a bakonybéli apátság exempt voltát.113 A harmadik bencés apátság Zalavár volt. Ennek esete azért különleges, mert a veszprémi püspök a korszak folyamán, ha kompromisszumok árán is, de sikerrel érvényesítette az apátság feletti jogigényét. A göttweigi szerzetesek a 18. század elején szerezték meg az apátságot, s vállalták a lelkipásztori feladatok ellátását is. Bíró Márton püspöknek az 1750-es évek második felében a lelkipásztorkodásnak az apátság birtokain tapasztalható állapotára hivatkozva sikerült kompromisszumos egyezséget kötnie az apátsággal. Az 1758. j anuár 20-án kötött megegyezés legfontosabb eleme az volt, hogy a veszprémi püspök számára biztosította a joghatóságot az apátság felett, katalógus szerint: Kajtor (Aba része), Kálósz (Tordas része), Petöle (Tác része), Pötere (?), Sárkeresztúr, (Sár)szentágota és Szerecsen (Seregélyes része). 111 1760-ig a szomszédos Zsámbék plébánosa látta el a híveit, csak ekkor csatolta az esztergomi érsek az újonnan alapított szomori plébániához. Erről Schönpflug Ferenc plébános levélben tájékoztatta püspökét, megjegyezve, hogy a filia korábban is exempt volt, a jurisdictiot a zsámbéki plébánosok mindig Nagyszombatból kapták. 1760. VI. 2.: VÉL 1.1.10. fasc. 2. no 8.1732/33-ban gróf Berényi Zsigmond esztergomi kanonok vizitálta a települést. PL VC liber. 27. 104-105. 112 A tihanyi apátság feletti joghatóság kérdését külön fejezetben tárgyalta Sörös Pongrácz, az apátság történetírója. Sörös 1911. 95-123. (Egyházjogi fejlődés című fejezet), a plébániának a veszprémi püspök joghatósága alá kerüléséről részletesen uo. 102. A plébánia - a később tárgyalt Bakonybéllel ellentétben - ma is a veszprémi érsek joghatósága alá tartozik. 113 1768. augusztus 15-én került sor Gracer Zoerard apát megáldására Veszprémben. Sörös 1904. 64-67. Lásd még Siptár 2014. 40
