Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.1. Az egyházmegye területi kiterjedése
A PLÉBÁNIAHÁLÓZAT KIÉPÍTÉSE A 18. SZÁZADBAN A zágrábi egyházmegyével közös határszakasz megszilárdulása az 1730-as, 1740-es évekre tehető. A bizonytalan helyzet elhúzódásának okát elsődlegesen a terület felekezeti viszonyaiban, illetve a katolikus egyházszervezetnek a felekezeti viszonyok miatti gyengeségében kereshetjük. A két egyházmegye somogyi határszakasza katolikus szempontból missziós területnek számított, ahol a plébániák mellett a korszak egészében a szerzeteseké volt a főszerep. Az 1740-es évek végéig nem épült ki a világi egyházszervezet váza a területen, tág teret engedve a joghatósági vitáknak. A plébániahálózat kiterjesztésével párhuzamosan alakult ki az a határvonal, amely a következő évtizedekre meghatározta terület egyházmegyei hovatartozását. 1754-et követően a küzdelmek elültek mind a zalai, mind a somogyi szakaszon. Gyökeres változást majd csak az 1777-es egyházmegyei rendezés hozott, amely végleg lezárta a veszprémi és a zágrábi püspökök közötti vitát.105 Az egyházmegye határának fentebb bemutatott változásai túlnyomórészt az oszmán hódítás következményeként megszakadt jogfolytonosság következményei voltak. Ez biztosított lehetőséget a szomszédos egyházmegyék főpásztorai számára, hogy bizonyos területeket megkíséreljenek joghatóságuk alá vonni, kihasználva épen vagy épebben maradt egyházi szervezetüket. A folyamat, mint a fejezet bevezetőjében említettem, a 18. század első harmadában lezárult. A határok megszilárdultak ugyan, de nem merevedtek meg. Egy-egy település hovatartozásának ügye a korszak egésze folyamán újra és újra felbukkant. Itt nem elsősorban a zágrábi határszakaszon történtekre gondolok, hanem az egymással szomszédos egyházmegyék határos plébániáinak kisebb-nagyobb „hódítási" kísérleteire. Ebben is többnyire a veszprémi egyházmegye volt a területveszteséget elszenvedő fél, lévén, hogy Esztergomhoz, Győrhöz, vagy Zágrábhoz képest egyházi szervezetének kiépítésében jelentős hátránnyal rendelkezett. Ez sem volt azonban kizárólagos: Törökkoppány veszprémi egyházmegyés plébánosa látta el például a pécsi egyházmegyébe tartozó Tolna megyei Szántó és Bedeg híveit az 1720-as években történt benépesítésüket követően. Ennek emlékeként bizonyos jogokat még az 1750-es években is maguknak követeltek a koppányi plébánosok, s kerültek konfliktusba pécsi egyházmegyés társaikkal.106 Az egyházmegye határain elhelyezkedő és a szomszédság figyelmét felkeltő települések mellett az egyházmegye belsejében is voltak olyan plébániák, egyházak, amelyek különleges helyzetüknél fogva nem tartoztak a megyéspüspök joghatósága alá. Ezek az exempt területek közvetlenül az esztergomi 105 Ekkor a Drávától északra elterülő somogyi plébániákat, szám szerint hatot a veszprémi egyházmegyéhez csatolták. A korábban említett négy település mellett Taranyban és Zákányban szerveztek időközben plébániát. VEL 1.1.26. no 25. 106 1728-ban már joghatósági konfliktusról adott hírt az összeírás. VÉL 1.1.13. fase. 1. no 10. 33. Az ügy későbbi fejleményei 1758-től kezdődően egészen az 1770-es évekig kimutathatóak. VÉL 1.1.6. fase. 1. no 43-58. 38
