Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)

II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.1. Az egyházmegye területi kiterjedése

Az EGYHÁZMEGYE TERÜLETI KITERJEDÉSE

egyházmegyéhez sorolt Csokonya és környéke is.97 Ugyanekkor látogatták meg a berzencei plébániát is.98 Az 1728-ban végzett vizitációk ezen a területen már négy Zágrábhoz tartozó plébániáról adnak számot. A babócsai plébános joghatósága alól időközben kikerült Csokonya és környéke.99 Külön szerepel Berzence és Csurgó, valamint megjelenik a vízvári plébánia is.100 Az 1731-es vizitáció két új elemmel bővült. A bikesi (Somogybükkösd) kápolna leírása mellett megtalálható Atád is a vizitált plébániák között. Bükkösd megjelenésével a Dráva-mente egészén kiépült a zágrábi egyházmegyéhez tartozó egyházszervezet. Atád feltűnése pedig egybevág a veszprémi püspök plébániaalapítási szándékával.101 A következő évek egyházlátogatásai a plébániák számában nem mutatnak változást, Atád esetében azonban a zágrábi és a veszprémi püspök közötti konfliktusokat rögzítik.102 Az 1742-es egyházlátogatás során készült jegyzőkönyv megemlíti azt is, hogy Iharosberénynek a csurgói plébániához kellene tartoznia.103 (IV/A-C. térkép) Az 1740-es évek derekától a Zala megyei Kiskanizsa, Homokkomárom és Pusztamagyaród hovatartozása került előtérbe Atádé mellett.104

97 A babócsai plébánia leányegyházai voltak ekkor Barcsa (Barcs), Petro-Most (Péterhida), Boszeleno (Bolhó), Hersenia (Heresznye), Újnép (Rinyaújnép) - ezek később is a zágrábi egyházmegyéhez tartoztak -, valamint Szentmihály (Rinyaszentkirály határában), Szentkirály (Rinyaszentkirály), Csokonya (Csokonyavisonta része), Újlak (Rinyaújlak) - ezek a későbbiekben a veszprémi egyházmegyéhez tartozó települések voltak. Pfeiffer 1947. 49.

98 A forráskiadás szerint a babócsai plébániáról felvett jegyzőkönyvet közvetlenül követő jegyzőkönyvről van szó, amely szerint a plébánia „anno et die eodem visitata est per eundem", ami a távolság, és az egyházlátogatás novemberi idejének ismeretében meglehetősen valószínűtlennek tűnik. A plébánia mellett fel vannak sorolva Csurgó és Dvorische (Somogyudvarhely). Mindkét leányegyház a zágrábi egyházmegyéhez tartozott egészen 1777-ig. Pfeiffer 1947. 49-50. Egy keltezetlen, de a tartalma alapján 1724 körülire datálható, s Szigetvárnál már idézett forrás szerint a zágrábi káptalan Babócsára és Csurgóra küldött plébánosokat. Vö. VÉL 1.1.38. fasc. l.nol.

99 Az általam feldolgozott források Csokonya környékéről egészen az 1740-es évek derekáig hallgatnak, azonban Pfeiffer János és Takács Ince ferences rendtörténeti munkája szerint 1732-ben a veszprémi püspök filiaként Atádhoz csatolta Bodva vagy Bodvica (Nagyatád része), Henész (Nagyatád része), Hosszúfalu (Lábod része), Szentkirály (Rinyaszentkirály), Görgeteg, Visonta (Csokonyavisonta része), Ötvöskónyi (Ötvös és Kónyi?), Bolhás és Csokonya (Csokonyavisonta része) településeket. Sajnos nem közlik a forrásukat. Pfeiffer- Takács 2001.189. Az általam ismert 1732/33-as jövedelemösszeírás Atád leányegyházaként csak Bodvicát és Henészt említi, 1735-ben pedig filiák nélkül szerepel. 1732/33: VÉL 1.1.13. fasc. 1. no 4. 61.; 1735: MNL OL C 38 Dicec. Veszpr. no 1. 245v-246r.

100 Pfeiffer 1947. 50-62.

101 Pfeiffer 1947. 62-70. és Pfeiffer-Takács 2001.188-189.

102 1733: Pfeiffer 1947. 70-87.; 1738: Uo. 87-102.; 1742: Uo. 103-112.

103 Pfeiffer 1947.104. A településen lutheránus prédikátor szolgált. Iharosberény és környéke ekkor nem volt része a plébániahálózatnak.

104 Az 1745-ben kezdődő eseménysort forráshivatkozásokkal részletesen bemutatja Pehm 1934. 278-282.

37