Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.5. Lehetőségek és korlátok az egyházmegyei elit alakításában Padányi Bíró Márton példáján
A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE IRÁNYÍTÓI A kortársaitól eltérő pályafutásának okait keresve egy nehezen megfogható, ugyanakkor a megyéspüspök számára minden bizonnyal lényeges momentum rajzolódik ki a fennmaradt forrásokból. Összevetve a kanóniát nyert pályatársakkal, Szopkovics konfliktusos, nehezebb természetű embernek tűnik. Rövid iszkaszentgyörgyi plébánossága alatt közelebbről nem ismert konfliktusba keveredett, távozása mögött is - a plébánia rendkívül nehéz anyagi helyzete mellett - ezt sejthetjük.530 Később, az 1750-es években két Szopkoviccsal szemben lefolytatott vizsgálatot említhetünk. 1751-ben Bedő Gergely kanizsai kerületi esperes vezetésével lelkipásztori munkájának végzése mellett arról kérdezték a tanúkat, hogy hallották-e Szopkovics Jánost a főpásztorról és Lenti István helynökről tiszteletlenül beszélni. 1758-ban pedig Marcali földesura, gróf Széchényi Antal panaszára Dravec József substitutus vicarius hallgatta ki a kerület plébánosait és a település lakosait. Ekkor a lelkipásztori kötelezettségek ellátása mellett a földesúrral, illetve tisztjeivel való viszonyára kérdeztek rá. Mindkét esetben Szopkovicsra nézve kedvező eredménnyel zárult a vizsgálat.531 A vizsgálatok eredményétől függetlenül azok ténye utalhat Szopkovics nehezebb természetére, ami befolyással lehetett eltérő életpályájára. A korabeli egyházmegyében egészen sajátos karriert járt be Dravec József. Meglehetősen későn, 35 évesen fejezte be teológiai tanulmányait a nagy- szombati Collegium Rubrorumban. Ezt követően a Fejér megyei Pázmándra került plébánosnak, majd a szomszédos Válón működött, ahol a kanonokká kinevezett Pöstyéni Mihály utóda lett. 1737-ben esperesi megbízást kapott, s szokatlanul hosszan, 18 évig volt a fehérvári kerület vezetője. 1749-ben, a cím életre hívásakor nevezték ki tiszteletbeli kanonoknak. Sárkány Gáborral együtt ő is Lenti helynök segítségére volt annak 1750-es betegeskedése idején. 1755-ben, Kozorics Ferenc plébános kanonoki javadalomhoz jutását követően került Veszprémbe, ahol plébánosként és a veszprémi kerület espereseként működött. A káptalani javadalmak betöltésével kapcsolatos, 1755-öt követő, fentebb bemutatott események arra utalnak, hogy Bíró Márton Dravecnek nem szánt a veszprémi plébániánál jelentősebb javadalmat. Ez is méltó lezá530 A konfliktus mibenlétéről sajnos nincsen információm. Csupán a földesúmak, báró Amadé Lászlónak két leveléből annak létéről szerezhetünk tudomást. 1739. november 22-én Diocsek Lászlóhoz írott levelében név nélkül a következőket írja a plébánosról: „Az plebanus iránt már írtaim] k[egyelmedne]k bőven, kérem, hacsak mással nem obiigái k[e]g[yelme]tek, ezzel ne mortificállyon, ha eddigis írásomhoz tartotta volna K[e]g[yelme]d maghát, vége volna." December 13-án ismeretlen címzetthez írott levelében pedig Szopkovics ügyében ártatlannak mondja magát „Quod R[evere]ndum D[omi]num Szopkovics concernit? [...] ego sum innocens, ideo lavo manus." Mindkét levél megtalálható: MNL FML XIII.l.a.1. további jelzet nélkül. 531 1751. január 19-i tanúvallatás jegyzőkönyve VÉL 1.1.10. fasc. 2. no 24. Gróf Széchényi Antal 1758. június 7-én kelt kérelme a marcali esperesplébános elhelyezésére, mivel többek között „Tisttartomba kapczáskodott" uo. fasc. 2. no 30. Dravec József 1758. július 15-én felvett tanúvalla- tási jegyzőkönyve uo. fasc. 2. no 32. Ugyanez alatt a szám alatt található Dravec július 20-án 196
