Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.5. Lehetőségek és korlátok az egyházmegyei elit alakításában Padányi Bíró Márton példáján
Az ELIT ALAKÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI ÉS KORLÁTÁI rása lehetett volna életpályájának. A veszprémi plébánost két káplán segítette munkájában, és a Szent Anna Szeminárium prefektusaként a kispapok nevelésében bizalmi feladatot látott el. Dravec évtizedes egyházkormányzati szerepének elismeréseként kaphatta a fehérvári főesperesi címet püspökétől Veszprémbe kerülésével egy időben. Dravec későbbi működésének ismeretében adódik a kérdés, mi lehetett az oka Bíró döntésének. A káptalani javadalmak 1755 utáni elosztása arra mutat, hogy a püspöknek a káptalanra vonatkozó személyi döntései három szempont figyelembe vételével születtek. (1) Mindenekelőtt megbízható, vele egy korosztályba tartozó régi munkatársait kívánta az évtizedes várakozást követően megfelelő javadalomhoz juttatni. Lenti István helynök olvasókanonoki, majd nagypréposti, illetve Szentimrei Szabó Ferenc olvasókanonoki javadalma egyértelműen erre utalnak. (2) Ezzel párhuzamosan az egyházmegye irányításának középtávú megoldását szem előtt tartva, az egy generációval fiatalabb, az egyházkormányzat terén már bizonyított személyek javadalomhoz juttatását tartotta fontosnak. Az őrkanonokságig emelkedő Sárkány Gábor és a székesegyházi főesperesi stallumot elnyerő Kozorics Ferenc tartoztak ebbe a körbe. A javadalmak elosztásánál felmerülő harmadik szempontra később visszatérek, itt a 35 éves Kis Pál kinevezése kapcsán ismételten csak azt szeretném jelezni, hogy (3) egy új, fiatal generáció színrelépését segítette a főpásztor. A három csoport egyikébe sem illett bele Dravec József, aki életkora tekintetében Padányi Bíró Márton kortársa volt, hivatali pályafutása viszont Sárkánnyal és Kozoriccsal kötötte őt össze. Munkásságának elismerésére adódott tehát az egyrészt tisztes öregkort ígérő veszprémi plébánia, másrészt ezzel összekapcsolva az évtizedes lelkipásztori és egyházkormányzati tapasztalatok meglétét igénylő szemináriumi elöljáróság. A főpásztor számításait azonban keresztülhúzta, hogy mind Kozorics Ferenc, mind Sárkány Gábor egészségi állapota 1756-ot követően rohamosan romlani kezdett. Egyre súlyosbodó betegségük előtérbe állította Dravec személyét, és amikor 1758 májusában elhunyt Szentimrei Szabó Ferenc olvasókanonok, javadalmát a püspök Dravec József veszprémi plébánosnak adta, és egyúttal kinevezte Lenti István mellé helyettes helynöknek is. Ekkor Kozorics Ferenc már halálos beteg volt, s pár héttel később el is hunyt. Év végén került sor a váltásra a helynöki tisztségben, ekkor már Sárkány Gábor sem élt. Két támogatottja aránylag fiatalkori, 50 éves koruk körül bekövetkezett halálával az idősödő főpásztor kényszerhelyzetbe került. A nem rég kanonokká kinevezett 37 éves Kis Pál sem lelkipásztori, sem egyházkormányzati a főpásztomak írott levele, amelyben összefoglalja a tanúvallatás eredményét: „Inquisitionem ab Excellentia Vestra mihi gratiose demandatam in Marcali peregi, quam purisandam apud d[omi]num parochum Tapsoniensem reliqui. In antecessum autem Exc[e]lle[nti]se V[est]ree humillime significo, quod dlomilnus Szopkovics in[n]ocens sit repertus, ut ubertim parabit ex ipsa investigatione." 197
