Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.5. Lehetőségek és korlátok az egyházmegyei elit alakításában Padányi Bíró Márton példáján
A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE IRÁNYÍTÓI leveléből és Bíró Márton püspök december 13-án kelt válaszából valamiféle sikkasztás (talán a Cassa parochorum által a papságnak biztosított összegekből), illetve vesztegetés, korrupció gyanúja merül fel. A levelezésből kiderül, hogy névtelenül vádolták meg a püspök előtt az említett visszaélések elkövetésével a helynököt. Mivel Lenti István utolsó általam ismert, még helynökként a promontori plébánia ügyében írott, szeptember 16-án kelt levele sem stílusában, sem nyelvében nem tért el a korábbi években megszokottaktól,522 azt kell feltételeznem, hogy a panasz késő ősszel jutott a főpásztor tudomására, talán nem sokkal Lenti felmentését megelőzően. Az ügy folytatására utaló forrásra nem bukkantam, elképzelhető, hogy Lenti a bibliai Zákeushoz hasonlóan523 valóban elégtételt adott a károsultaknak, s az ügy ezzel nyugvópontra jutott. A levelezés nyelve, valamint annak kimért, hivatali stílusa is a két személy közötti megváltozott viszonyra utal. A káptalan tagjai közül tehát Bíró Márton adatolhatóan rossz viszonyban volt Pöstyéni Mihály olvasókanonokkal, Dubnicai István éneklőkanonokkal és Kis István székesegyházi főesperessel. Ok bírták a magasabb javadalmakat. Szentimrei és Lenti tekinthetők Bíró támogatóinak, rájuk támaszkodhatott egyházkormányzati munkájában. A káptalanon belüli viszonyok indokolhatták, hogy a Bíró Márton püspöki kinevezésével megürült nagypréposti javadalmat egyházmegyén kívülről érkezett személynek juttassák. A nagyprépost kinevezésének joga az uralkodónak volt fenntartva, de arra a főpásztor ajánlása révén érdemi befolyást gyakorolt. A Bíró tudtával és szándékával egyező kinevezésre utal, hogy az egyházmegyét nem ismerő nagyprépostot, Orosz Pált választotta helynökéül. Alig néhány hónap alatt kiderült azonban, hogy elszámította magát. Kettejük konfliktusa közismert,524 itt csak abból a szempontból érdemes említeni, hogy az igen nehéz helyzetbe hozhatta Bírót, hiszen - mint korábban említettem - egészen 1755-ig, Pöstyéni olvasókanonok haláláig nem volt lehetősége saját munkatársait helyzetbe hozni a káptalanon belül. Orosz Pál rövid életű helynöki megbízatását követően Lenti István (mester)- kanonokot nevezte ki Bíró Márton az egyházmegye legfontosabb tisztségére. Kettejük harmonikus együttműködésére utal, hogy Lenti 1758-ig, tizenegy éven keresztül látta el a feladatot. Ez összehasonlítva elődeinek hivatalviselési idejével mindenképpen figyelemre méltó. Ezzel a korábbi helynökök közül csak Zádori Mihály hivatalviselése vethető össze, aki nagyprépostként Volkra, majd Esterházy püspökök helynöke volt. 522 A magyarul íródott levél megtalálható VÉL 1.1.6. fasc. 1. no 26. 523 A hasonlatot Lenti István használta a levelében: denique si quem malitiose et scienter defraudavi, cum Zacheo reddo quadruplum." SzPL no 5067. tom. 2. 517. 524 Részletesen foglalkozik ezzel biográfusa. Pehm 1934. 185-191., illetve lásd még Lukcsics- Pfeiffer 1933. 96-100. 192
