Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.5. Lehetőségek és korlátok az egyházmegyei elit alakításában Padányi Bíró Márton példáján
Az ELIT ALAKÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI ÉS KORLÁTÁI Bíró Mártonnal való további kapcsolatáról nincs közvetlen adatunk, de kettejük viszonyáról sokat elárul, hogy 1747 novemberében Bíró Márton a székes- egyházi főesperesi stallumot üresnek nyilvánította, s a javadalmat Lenti István (mester jkanonoknak adta. Az indoklás szerint Kis István több mint fél éve nem tesz eleget javadalmából fakadó kötelezettségeinek, mivel más jellegű, gazdasági feladatokat vállalt.519 A javadalom birtoklásában azonban nem történt változás, Kis István haláláig, 1755-ig székesegyházi főesperes maradt. A (mester)kanonoki javadalmat 1743 óta a korábbi szentgróti plébános, keszthelyi kerületi esperes, Lenti István bírta. Szentimrei Szabó Ferenccel együtt őt bízta meg Bíró a helynöki iratok és pecsét Orosz Páltól történő átvételével 1747-ben; őt kívánta Kis István kárára magasabb javadalomhoz juttatni ugyanebben az évben. Lenti 1746 januárjától helyettes helynökként (substitutus vicarius) kerül elő a forrásokban. Ez a tisztség korábbról nem ada- tolható, vélhetően Orosz Pállal való elmérgesedő viszonya miatt hívta életre az ordinárius. Helyettes helynökként említik Lentit Orosz Pál leváltását követően is, egészen 1747 nyarán történt helynöki kinevezéséig. Ez utóbbival magyarázható a székesegyházi főesperesi javadalomra történő kinevezésének sikertelen kísérlete is. Az ekkor ötvenedik évében járó helynök és vele egykorú főpásztora kapcsolatát a levelezésük tükrében barátinak lehet nevezni. Amikor Lenti István helynök 1750 nyarán súlyos betegségbe esett, főpásztora a következő szavakkal zárta levelét: „Isten vígasztallya és előhbenyi egésségére hozza, s-abban az én örömömre is sokáigh éltesse, tartsa kegyelmedet, s Atyai Áldásomnak terjesztésével kívánom, és maradok Kedves Vicarius Uramjnajk igaz szívbéli szerető Attya, Bíró Márton veszprémi püspök. Sümegh 2a 8br 1750."520 E levél közvetlensége szokatlan a püspöktől - összevetve az egyházmegye papjaival, köztük másik két helynökével folyatott levelezésével. Véleményem szerint kapcsolatuk mélységére utalhat az is, hogy anyanyelvükön, magyarul leveleztek egymással, holott a korszakban a latin nyelv volt általános mind az alsópapság és az egyházmegye vezetése, mind a püspök és helynöke közötti írásbeli érintkezésben. Lenti István is latinul folytatta levelezését a plébánosokkal. Egyetlen latin nyelvű levélváltásukat ismerem. Lenti István 1758. decem-ber 6-án kelt, Padányi Bíró Mártonhoz írott latin nyelvű leveléből értesülünk arról, hogy a főpásztor felmentette a helynöki tisztségből.521 A felmentés okaként Lenti 519 „.. .archi-diaconatum cathedralis ecclesiae nostrae Veszprimienlsis] cathedralem per aliam ad[mod]um r[evere]ndi d[omi]ni Stephani Kiss accomodationem, seu ad officium rurale & oeconomicum illudque acceptatum atque jam ultra semestre etiam exercitum concomitanter cum spirituali praedicandi munere incompatibile factam applicationem, de jure & de facto vacantem ..." Veszprém, 1747. november 22. VÉL I.1.39.b. tom. 3. 275-276. (idézett rész: 276.) 520 VÉL I.1.39.b. tóm. 6.199-200., idézett rész 200. 521 „Pro gratiosa Excell[ent]iae V[estr]ae mihi per d[omi]num perill[ust]rem fiscalem Josephum Away denuntiata et a munere vicaria tus facta absolutione humillimas ago gratias [...]" SzPL no 5067. tom. 2. 516-517, idézett rész: 516. Bíró püspök Sümegen 1758. december 13-án ugyancsak latin nyelven kelt válasza: SzPL no 5067. tom. 2. 517-518. 191
