Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.3. A káptalani javadalomhoz jutás előszobája: a tiszteletbeli kanonokok
A TISZTELETBELI KANONOKOK szövegében eljárása indoklásaként előadta a főpásztor, hogy azokban a rendelkezésekben, amelyek a káptalan működését újjáalakításától fogva szabályozzák, említés történik rezidenciális kötelezettséggel nem terhelt, más néven tiszteletbeli kanonokokról. Az ifjabb Sennyei István által a káptalannak 1667-ben adott rendelkezés 19. és 23. fejezetében valóban olvashatunk nem Veszprémben székelő kanonokokról.474 475 Ezeket az említéseket azonban véleményem szerint nem a Padányi Bíró Márton által kinevezett tiszteletbeli kanonokok előképeként kell értelmezni, hanem a 17. század végén fennállt tényleges helyzetet tükrözik, amikor is a székeskáptalan tagjai közül többen az egyházmegye különböző plébániáin teljesítettek szolgálatot. Az 1637-ben lezajlott püspöki processzus kifejezetten említi, hogy a kanonokok közül „csupán hárman rezideálnak a templomban [ti. Veszprémben], a többiek a paphiány miatt plébániákon vannak.'"175 A helyzet a század második felére sem változott, a kanonokok egy része továbbra is plébánosként tevékenykedett egy-egy jelentősebb településen. Az erre vonatkozó adatokat Dénesi Tamás gyűjtötte össze.476 A fentieket erősíti meg az is, hogy míg Padányi Bíró Márton a tiszteletbeli kanonokok kinevező okiratában arról írt, hogy a cím jövedelemmel nem jár, addig a Sennyei-féle rendelkezés 19. fejezete a nem Veszprémben székelő kanonokok jövedelméről is rendelkezett. Világosan megkülönbözteti egymástól a kanonokok három helyben nem lakó csoportját a káptalan 1761-ben elvégzett vizitációjának jegyzőkönyve. A 13. kérdésre adott feleletben az első csoportba sorolták azokat, akik a 17. században a paphiány következtében lelkipásztori szolgálatot láttak el vidéken. A második csoportot a forrásokban oldalkanonoknak nevezett személyek alkották, ezek közül elsőként Acsádi mellett Dubnicai éneklőkanonokot említették, illetve Bíró Márton mellett az ifjabb kanonokokat. Harmadik, így el nem különített csoportként beszéltek a válaszadók a tiszteletbeli kanonokokról, akiket nem számítanak a székhelyükön nem tartózkodó kanonokok közé, hiszen a püspök maga írja a kinevező okiratokban, hogy címet adományoz, de jövedelem nélkül. Emiatt a kanonoki kötelezettségek sem terhelik őket. A jegyzőkönyv szerint 1760-ban maga a püspök is elismerte, hogy a tiszteletbeli kanonokok kinevezésére püspökségét megelőzően nem került sor.477 MNL VEML XILl.i.aa. tóm. 21. no 1. [2-3.], XI. 2.: no 151. [9-10]. Egy november 4-én kelt kiadmány méltóságsora már nem említi őket, ahogy a Bajzát József által a 1780-ban a káptalannak kiadott statútumok, valamint az egyházmegye 1785-től vezetett kéziratos, majd 1795-től nyomtatott sematizmusai sem, vö. MNL VeML XILl.i.aa. tóm. 21. no 152. [10—11]. A Bajzát-féle statútumok Pfeiffer 1943. 57-81., a kéziratos sematizmusok a VÉL 1.49. jelzet alatt, míg a nyomtatott sematizmusok sorozata a Veszprémi Érseki Könyvtárban található meg. 474 Pfeiffer 1943. 50. és 54. 475 A forrást és fordítását idézi Molnár 1998. 84. (25. jegyzet) [a forrás fordítását a tanulmány újabb kiadása nem tartalmazza, vö. Molnár 2003.128. (541. jegyzet)]. 476 Dénesi (2006) 9-10., különösen a 30-32. jegyzetek. 477 A jegyzőkönyv átirata és fordítása VÉL VIII.31. 1/33. (az eredeti lappang). A jegyzőkönyv átiratára Varga Tibor László levéltáros hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is köszönök. 175
