Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.3. A káptalani javadalomhoz jutás előszobája: a tiszteletbeli kanonokok
A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE IRÁNYÍTÓI Érdemes a helynököket a káptalanban történő előrejutás kapcsán felállított három csoport tagjaiként is megvizsgálni őket (1. sorban előre lépők, 2. javadalmat átlépve előre lépők, 3. javadalmat kihagyva a káptalanba bekerülők). Az első csoport tíz tagja közül a helynöki tisztséget két személy, Pöstyéni Mihály és Horvát Pál viselte, ugyanakkor csak ők ketten értek el csoportjukból éneklőkanonoki vagy annál magasabb javadalmat. A második csoport 11 tagja közé tartozik a helynökök harmada, összesen három személy (Szabadi, Padányi, Lenti); a harmadik csoport öt tagjából pedig négyen voltak az egyházmegye vikáriusai (két nagyprépost: Zádori Mihály és Orosz Pál, két olvasókanonok: Potyondi László és Dravec József). Azt gondolom, hogy az összefüggés a magasabb kanonoki javadalmak viselése, az egyházkormányzati szerepvállalás (ezáltal a megnyilvánuló főpásztori bizalom) és a gyors káptalani előrehaladás között nyilvánvaló. Röviden vissza kell térnem ahhoz a fejezet elején leírt gondolathoz, miszerint a káptalani javadalmak rangsora valamelyest korlátozta a főpásztor döntési szabadságát. A fentebb elmondottak tükrében ilyesfajta korlátról nem beszélhetünk. A püspök tetszése szerint adományozta a megüresedett stallu- mokat. A káptalanon belüli előrelépés kényszer helyett egy-egy helyesnek bizonyult személyi döntés további megerősítése volt.471 A főpásztor lehetőségeit sokkal inkább behatárolta az adományozható stallumok szűkössége. Különösen élesen merült fel ez a kérdés Padányi Bíró Márton egyházkormányzatának első tíz évében, 1745 és 1755 között, amikor egyetlen megüresedő javadalommal sem rendelkezhetett a főpásztor. IV.3. A káptalani javadalomhoz jutás előszobája: a tiszteletbeli kanonokok 1749-ben Padányi Bíró Márton püspök négy kerületi esperest tiszteletbeli kanonokká nevezett ki.472 A káptalan kiadványainak méltóságsoraiban többnyire canonici honorarii néven kerülnek elő, előfordulnak azonban canonici titularesként említve is. Az egyes személyek aláírásukban sokszor megkülönböztetés nélkül, egyszerűen mint canonicus ecclesiae Wesprimiensis nevezik meg magukat. Ettől kezdődően egészen 1777 novemberéig létezett a tiszteletbeli kanonoki cím az egyházmegyében.473 Az 1749-ben kelt első kinevezés 471 A kánonjog értelmében a káptalani javadalmak élethosszig szóltak. Ennek következtében nem volt lehetősége a püspöknek, hogy egyes személyeket leváltson a javadalomról. 472 Dravec József váli, Szopkovics János marcali, Sárkány Gábor zalaegerszegi és Kozorics Ferenc tapolcai esperesplébánosok kinevezésére került sor. Dravec és Szopkovics kinevezésének időpontja 1749. május 21-e volt. Kozorics és Sárkány kinevezésének pontos időpontjáról nincs tudomásom. Installációjuk különböző időpontban történt. Előbbieket július 1-jén, utóbbiakat június 26-én iktatták be. V. 21.: VÉL I.1.39.b. tóm. 4.458.; VI. 26. és VII. 1.: VÉL I.1.39.b. tóm. 4.460. 473 A hiteleshelyi kiadmányok méltóságsorában 1777. október 20-án szerepelnek utoljára a tiszteletbeli kanonokok, bár november 2-án még erre a méltóságsorra utalnak . Vö. X. 20.: 174
