Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.2. A veszprémi székeskáptalan tagjai
A VESZPRÉMI SZÉKESKÁPTALAN TAGJAI A származást tekintve Pécsett három arisztokratát találhatunk, és bár a kanonokok kinevezése a nagyprépost kivételével itt is a főpásztor joga volt, a kinevezések közül több esetben feltételezhető, hogy a püspök az uralkodó vagy más notabilitás kérését teljesítette, amikor olyan személyt juttatott javadalomhoz, aki korábban lelkipásztorként vagy a kinevezést követően kanonokként nem vett részt az egyházmegye életében. Mondanom sem kell, hogy mind a győri, mind a pécsi székeskáptalan esetében a veszprémit jóval meghaladó az idegen egyházmegyékből érkezettek kinevezése. Ha a kanonoki javadalom elnyerését megelőző egyházi pályafutást nézzük, hasonló képet kapunk. A veszprémi káptalanba bekerült személyek Orosz Pál korábbi vasvári prépost kivételével nem birtokoltak jelentősebb javadalmakat. A veszprémi egyházmegyéből származottak a jelentősebb települések plébánosai, később a kerületi esperesek közül kerültek ki. Azok, akik más egyházmegyéből érkeztek hasonló lelkipásztori háttérrel rendelkeztek. Ezzel szemben a pécsi káptalan stallumait elnyerő személyek között megtalálhatjuk a nyitrai és a zágrábi székeskáptalan és a fehérvári társaskáptalan egy- egy tagját, egy vasvári prépostot, a zenggi egyházmegye egyik helynökét, valamint a 18. század elején egy korábbi császárnéi káplánt. A veszprémi javadalmasok többsége számára a székeskáptalani stallu- mok jelentették egyházi pályafutásuk csúcsát. A korszakban csak két megyéspüspök, Padányi Bíró Márton és Séllyei Nagy Ignác került ki közülük, és összesen hárman nyertek el címzetes püspökséget: Séllyei Nagy Ignácon kívül Zádori Mihály és Orosz Pál nagyprépostok. Stehenics János veszprémi őrkanonoki javadalmát 1733-ban a győri székeskáptalan kanonoki stal- lumával cserélte fel. Pályafutása során püspöki helynöknek, győri nagyprépostnak és tinnini (knini) címzetes püspöknek nevezték ki. A fentieken kívül Grubánovics Zsigmond az újonnan megalapított székesfehérvári egyházmegye első nagyprépostja lett. A pécsi egyházmegyében megfigyelhető kép e tekintetben már inkább összevethető a veszprémivel. A pécsi kanonokok közül egy Csanádi és két szerémi megyéspüspök került ki, egyikük korábban címzetes püspökséget is elnyert. Rajta kívül két további kanonok volt címzetes püspök, s hárman nyertek el káptalanon kívüli javadalmat.456 A korban a veszprémi káptalan stallumai szemmel láthatóan nem, vagy csak erősen korlátozottan képezték részét az ország területét átszövő, sőt azon is túlterjeszkedő „javadalmi piacnak". Ha ettől nem is tekinthetők teljesen függetlennek a káptalan stallumai, az összehasonlításból az derül ki, hogy presztízsük jóval csekélyebb volt a környező káptalanokénál. A győri káptalan helyzete nyilvánvalóan eltért a veszprémitől, ugyanez azonban a körülményeket tekintve nem mondható el a pécsiről. A jövedelmi viszonyok feltételezhető különbségén kívül, egyetlen további különbségre hívom fel 456 Kalocsai prépost, torinói kanonok és münsteri plébános volt köztük. 169
