Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.2. A veszprémi székeskáptalan tagjai
A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE IRÁNYÍTÓI A kinevezéseknek erre a típusára utaló bejegyzés utoljára 1729-ben található a káptalani jegyzőkönyvek méltóságsoraiban.446 Ezt követően a főpásztorok üresedés esetén egyből az adott javadalma(ka)t töltötték be. A kinevezésnek a század első harmadában követett módja közvetett bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az uralkodó még különleges esetekben sem szólt bele a veszprémi kanonokok kinevezésébe, mint amilyen a püspöki szék hosszan tartó üresedése. A székeskáptalan éneklőkanonoki stalluma 1720 és 1726 között nem volt betöltve. Albert István cantor utolsó említésére 1719 júniusában került sor, Fabsics Mihály mesterkanonok pedig 1720 novemberében szerepelt először a forrásokban. Fabsics megjelenésével a káptalannak ismét hat kanonokja lett, azonban közülük kettő csupán mesterkanonok volt, az éneklőkanonoki javadalmat pedig üresedésben hagyták. A helyzet változatlan maradt egészen 1724/25 fordulójáig, amikor elhunyt Nagy István mesterkanonok is. Ezt követően előbb Nagy Ferenc olvasókanonok távozott az élők sorából 1725 februármárcius körül, majd Körmendi Imre őrkanonok az év augusztusában. Az új kanonokok, egyszerre hárman végül 1726 júniusi forrásokban jelennek meg. A szokatlan eset a következőképp magyarázható. Az Albert István cantor elhalálozása révén öt főre csökkent káptalan létszámát Volkra püspök a szokások szerint fel töltötte 1720 novemberében, kinevezte mester kanonoknak Fabsics Mihály keszthelyi plébánost, azonban ekkor még nem döntött az éneklőkanonoki javadalomról. Mielőtt a folyamat következő lépéseként a püspök a javadalmakat eloszthatta volna a kanonokok között, 1720. december 19-én sajnálatos módon ő maga is elhunyt. A veszprémi püspöki székre két évig nem nevezett ki az uralkodó senkit, így nem történt változás a székeskáptalanban sem. Esterházy Imre 1723 elején került Veszprémbe, ahonnan 1725 nyarán távozott. Érdekes módon a káptalannal kapcsolatos személyi döntést e két és fél év alatt nem hozott. Esterházyt Acsádi Adám követte a püspöki székben, aki 1726. július 1-jével végre feloldotta a káptalan tagjai számára bizonyára áldatlan állapotot. A kinevezése és a káptalan ügyeinek elrendezése között azonban ő is közel egy évet várt. Amellett, hogy az uralkodó sem nevezte ki egy jutalomra méltó hívét sem veszprémi éneklőkanonoknak, feltűnő a két püspök késlekedése a döntésben. Ennek magyarázatával adós maradok, ugyanakkor említésre méltó időbeli egybeesés tapasztalható Acsádi javadalmakról történő intézkedése (1726. július 1.) és pápai megerősítése (1726. április) között. Esterházy veszprémi püspökként nem kapott pápai megerősítést.447 446 1729.1. 27.: MNL VeML Xll.l.i.aa. tóm. 7. no 121. (616-618.) és 1729. VIII. 9.: MNL VeML Xll.l.i.aa. tóm. 7. no 124. (623-626). 447 Sajnos adatok híján nem tudom ellenőrizni, tényleg lehet-e kapcsolat a pápai megerősítés és a kanonoki javadalmak betöltése között. V óikra 1711-ben nevezett ki kanonokot (Újvári Mihályt), ekkor azonban már egy éve felszentelt püspök volt. Bíró Márton pedig csak 1755-ben nevezett ki kanonokot, Orosz Pál nagyprépostot ugyanis az uralkodó juttatta a stallumhoz, így esetében nem merülhet fel a pápai megerősítés kérdése. Bajzát József kinevezésére 1777. február 1-jén 162
