Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.2. A veszprémi székeskáptalan tagjai
A VESZPRÉMI SZÉKESKÁPTALAN TAGJAI A vizsgált 1700 és 1777 közötti időszakban a káptalan összetételében történő változások időben egyenetlenül oszlanak el. A változások mindig egy-egy kanonok káptalanból történő kikerüléséhez, többnyire halálához köthetők.448 A korszak püspökei közül Volkra Ottó Jánosnak már a főpapi székbe kerülésekor adódott lehetősége kanonoki javadalom adományozására, tíz éves püspöksége alatt pedig többször is üresedett meg stallum. Esterházy Imrének lehetősége ugyan lett volna javadalom adományozására, azonban ezzel, mint fentebb bemutattam, nem élt. Az 1710-es évek második felének és az 1720-as évek elejének viszonylagos állandóságát 1725-től egészen 1745-ig gyakori változások követték a kanonokok személyében. Acsádi Adám a veszprémi püspöki székbe kerülésekor egyszerre három kanonoki javadalmat talált üresedésben, majd az egyházmegyébe történő visszatérése után, az 1730-as évek közepétől kezdődően 1743-ig kicserélődött a teljes káptalan. Ezzel akaratlanul is nehéz örökséget hagyott utódára. Padányi Bíró Márton püspökségének első évtizedében, egészen 1755-ig a káptalan összetételében nem történt változás, hogy aztán 1755 és 1760 között ismét kicserélődjenek a javadalmak birtokosai. Ezt követően már csak kisebb személyi változások történtek Koller Ignác püspöksége alatt, 1763-ban és 1767-ben. A vizsgált korszakot követően, 1777-ben az egyházmegyei rendezéshez kapcsolódóan történtek jelentősebb változások a káptalan összetételében és szervezetében is.449 1700 és 1777 között a káptalanba 29 személy került be. került sor, a pápa pedig májusban erősítette meg. Március 17-én azonban már nevezett ki kanonokot. Kérdéses, vajon használható-e ez a fél évszázaddal korábbi eset analógiájaként. 448 Nem kizárólagosan a halál jelenthette egy-egy kanonoki pályafutás végét. Zádori Mihályt 1739-ben a káptalani levéltárban történt visszaélések miatt felmentették nagypréposti tisztségéből, néhány évvel korábban pedig Pápai János őrkanonok volt kénytelen távozni a káptalanból konkubinátus miatt. Dubnicai István agg korában szerzetesnek állt, s emiatt mondott le javadalmáról. Zádori ügyében kelt tanúkihallgatás 1739: PL AEV no 794., a káptalan tárgyalása az ügyben például 1739. IX. 8.: VÉL III.l.c. tom. 1. 33-34., leváltását említi Padányi Bíró Márton kinevezése 1740. IV. 8.: MNL OL A 57 tóm. 38. 300-301. és MNL VeML Xn.l.i.aa. tóm. 9. no. 48. [372-376.], Pápai ügyére bőséges forrást nyújt VÉL I.1.39.b. tom. 1. pl. 5-6., 17-18., 58-63., 67-69., 74-76., Dubnicai lemondására lásd Pfeiffer 1987. 93. 449 A kanonokok személyében ekkor bekövetkezett változások közül kiemelendő, hogy Séllyei Nagy Ignác éneklőkanonok az újonnan megalapított székesfehérvári egyházmegye első püspöke lett, Grubánovics Zsigmond mesterkanonok, majd rövid ideig éneklőkanonok pedig a fehérvári székeskáptalan első nagyprépostja. Szervezeti változások közül megemlítendő a székesegyházi főesperesség mintájára a zalai és a somogyi főesperesi címek létrehozása. A személyi változások hivatkozásait lásd a függelékben. A főesperességek létrehozásáról a káptalan a főpásztorral 1777. október 18-ai ülésén tárgyalt, s még aznap megszületett Bajzát József püspök döntése is. VÉL I.1.39.b. tóm. 21. 74-78. Még ezt megelőzően, július 18-án kelt királynői leirat szólított fel arra, hogy vizsgálják meg a veszprémi káptalan bővítésének lehetőségét. Uo. tóm. 21. 45-48. és VÉL 1.1.8. tóm. 31. 166-169. (no 5). Ettől némileg eltérő időpontok találhatók a káptalan 1780-as vizitációs jegyzőkönyvében. Eszerint a királynői döntés végül 1778. január 16-án született meg a káptalan bővítéséről, s csak ezt követően került sor Zsolnai Dávid kinevezésére. VÉL 1.1.8. tóm. 31.161-164. (no3.) és 164-166. (no 4.) Átírása és fordítása megtalálható VÉL VIII.31.1/33. 163
