Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.1. A kerületi esperesek
A KERÜLETI ESPERESEK ték meg, így a Zalaegerszegével azonos számú, kilenc filiáját a plébánosnak magának kellett ellátnia. Grubánovics korábban Bíró Márton püspök titkáraként tevékenykedett az aulában, innen került vissza szülőföldjére előbb Törökkoppányba, majd Kaposvárra plébánosnak. A zalaegerszegi kinevezés az ő esetében is egyértelműen jelzi kiemelését korábbi közegéből. Mindezek megerősítik, hogy a két terület, Somogy megye és Zala, közelebbről Zalaegerszeg presztízs tekintetében meglehetősen távol állt egymástól. Míg a somogyi kerületekből alig volt lehetőség a továbblépésre, beleértve ebbe a tiszteleti címek elnyerését is, a zalaegerszegi plébániáról és a vele együtt járó esperesi tisztségből egyenes út vezetett a kanonoki javadalomhoz - hasonlóan a később vizsgálandó a veszprémi plébániához. A két plébánia hasonló státuszát mutatja az is, hogy bármennyire jelentős volt is a veszprémi javadalom, Zalaegerszegről nem kerültek ide plébánosok. A veszprémi plébánia hátországát a fehérvári kerület, helyesebben a fehérvári főesperesség jelentette. Négy plébánosából három érkezett erről a területről, s lett később ezzel a kitérővel a káptalan tagja. A 49 esperesből a kitüntető tiszteletbeli kanonoki címet 16 esperes nyerte el a korszakban, s közülük 7 lett tagja később a káptalannak is. A többi 9 tiszteletbeli kanonok esperes pályafutását érdemes röviden áttekinteni, hogy megbizonyosodjunk róla, valóban sikeres életpályát tudhattak-e maguk mögött. Szopkovics Jánosról, a segesdi, majd a zalaegerszegi kerület espereséről korábban már volt szó. Balassa István fehérvári esperes a veszprémi plébániát nyerte el, ekkor lett tiszteletbeli kanonok, 1777-ben pedig a székesfehérvári káptalanba nyert kinevezést. Négy fő (Horvát János tapolcai, Berencsi János kanizsai, Tomisics János budai és Mulai János egerszegi kerületi esperesek) halálukkor is aktívak voltak, vélhetően a főpásztor megelégedésére végezték feladataikat. Borsati Pétert halála előtt néhány hónappal szólította fel a főpásztor a lemondásra. Ennek okát nem ismerem, de talán nem tévedek nagyot, ha az esperes idős korával indoklom a püspök kérését.389 Két tiszteletbeli kanonok, Győré István és Schönpflug Ferenc esetében azonban az életpályák vizsgálata egyértelműen azt mutatja, hogy az esperesi, vagy tágabban, a lelkipásztori feladatokkal nem tudtak megbirkózni, s emiatt kellett megválniuk a tisztségüktől. Az alábbiakban röviden azoknak az espereseknek a pályáját ismertetem, akik nem tudták ellátni feladatukat. Győré István 1755 és 1757 között Veszprémben volt káplán Dravec József későbbi helynök, akkori veszprémi plébános mellett. Ezt követően a kaposvári plébániát nyerte el. Alig két éve szolgált itt plébánosként, amikor 1759 nyarán elhunyt a kaposvári kerület esperese, s a kerület papjai azt kérték a püs389 Borsati Péter 1758. január 19-én keltezett válaszából értesülünk lemondásáról és annak körülményeiről. VÉL 1.1.10. fase. 1. no 20. A lemondást végül csak három hónap elteltével, április 4-én, az alkalmas utód megtalálása után fogadta el a püspök. VÉL I.1.39.b. tóm. 16. 578. 147
