Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.1. A kerületi esperesek
A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE IRÁNYÍTÓI pöktől, hogy az ekkor 30. éve körül járó Győrét nevezze ki a kerület élére.390 A főpásztor bizonyára fiatalnak és kevés gyakorlattal rendelkezőnek találta a javasolt személyt, mivel helyette a tapasztaltabb igali plébánost bízta meg az esperesi teendők ellátásával. Öt év múlva azonban, amikor Péntek Ádám, feltehetően betegsége miatt, megvált a tisztségtől,391 már Győrére esett Koller Ignác választása. Tiszteletbeli kanonoknak 1770-ben nevezte ki a főpásztor.392 Az eddigiekből úgy tűnik, a főpásztor elégedett lehetett a kaposvári esperesplébános működésével. Győré azonban 1772-ben megvált az esperesi tisztétől,393 majd két év múlva lemondott a plébániájáról is.394 Megvilágítja a történteket Császár Péter kaposvári iskolamester egy keltezetlen, 1774-re datálható levele, amelyben arra panaszkodik, hogy Győré István kaposvári plébános Koller Ignác püspök halála óta ismételten iszik. Vélhetően erre a panaszra küldte ki a veszprémi konzisztórium Gicei István kanonokot tanúkihallgatás céljából. Erre 1774. augusztus 6-án került sor, a jegyzőkönyvet szeptember 10-i kelettel állították össze, s a benne foglaltak megerősítették az iskolamester vádjait. Egy hónappal később, október 13-án Győré István Veszprémben kérte a visz- szavonulásáért cserébe a vizsgálat felfüggesztését.395 Feltételezhetően hasonló okok játszottak közre még Koller Ignác életében az esperességtől való megválásában is. Győré esetében tehát espereshez, tágabban értelmezve lelkipásztorhoz méltatlan viselkedése vezetett el az esperességtől való megfosztásához, lemondásához. Esperesi tevékenységének értékelését megnehezíti 1770-ben kapott tiszteletbeli kanonoki címe. Ezt lehet addigi munkája elismeréseként értékelni, s ezzel azt is feltételezni, hogy alkoholizmusa csak ezt követően vett rajta erőt. Másik lehetséges értelmezést a cím elnyerésének és az esperességről történő leváltásának / lemondásának időbeli közelsége veti fel. Eszerint akár egy, a püspök és az esperes közti alku eredménye is lehetett a két egymás követő esemény.396 390 1 759. VII. 9.: VÉL 1.1.6. fasc. 5. no 4. 391 Lemondásának / leváltásának körülményeit nem ismerem. Kora alapján és abból, hogy 1763-ban, majd 1765-ben káplánt kapott, betegségére lehet következtetni. 1768-ban hunyt el. 392 1770. XL 1.: VÉL I.1.39.b. tóm. 20.44., első említése 1771. III. 2.: MNL VeML XD.l.i.aa. tóm. 19. no 32. [102]. 393 Utolsó említése esperesként 1772. I. 18.: MNL VeML XD.l.i.aa. tóm. 19. no 15. [315], a következő, sajnos csak őszi adat már csupán plébánosként említi 1772. XI. 9.: MNL VeML XD.l.i.aa. tóm. 19. no 194. [631]. 394 Lemondása 1774. X. 13. VÉL I.3.al. fasc. 2. no 5. 7r. 395 Császár Péter levele: VÉL 1.1.10. fasc. 3. no 51.; 1774. IX. 10.: VÉL I.3.a.l. fasc. 2. no 5. lr-4r. 396 Párhuzamok híján nehéz állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felvetett lehetőségnek mekkora realitása van. A források alapján az a benyomásom, hogy ilyen típusú „jellemhibák" esetén, amennyiben botrányok nem kapcsolódtak az illetőhöz, az egyházmegye vezetése a békés megoldást pártolta. Győré szentszék elé kerülő ügyének egyik szála szakácsijával való nyilvános konfliktusa volt, persze ittasan. Ez már az erélyesebb fellépést tette szükségessé. 148
