Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.1. A kerületi esperesek
A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE IRÁNYÍTÓI bániájáról, és a bencés szerzetbe lépett. Talán nem tévedek, ha az egyházmegyéből való távozását összefüggésbe hozom az esettel.385 A nemesapáti és a zalaegerszegi plébánia között erre az időre jelentős különbségek alakultak ki. Míg Nemesapáti plébánosának éves jövedelme az 1750-es évek derekán nem érte el a 150 forintot (ehhez járult a lelkészpénztártól kapott közel 50 forintnyi támogatás), addig a zalaegerszegi plébános javadalma közel évi 370 forintot ért.386 A különbség a támogatással együtt is igen számottevő. Nem lehetett elhanyagolható a megfáradt Bedő számára az sem, hogy a zalaegerszegi plébánián 1749 óta volt állandó kápláni álláshely, így kilenc leányegyháza ellenére is vonzó javadalomnak tűnhetett a szemében.387 A korszakban az esperesi tisztség elnyerése egyirányú folyamat volt, amennyiben - leszámítva Szopkovics János esetét - nem volt lehetőség, szokás egyik kerület éléről egy másikéra kerülni. Ezt az esperesek nem is ambicionálták, az egyetlen kivétel a zalaegerszegi plébánia és a vele egybekötött egerszegi esperesi hivatal elnyerése volt. Ennek oka a plébániai javadalom egyházmegyén belül kimagasló, közvetlenül a székhely Veszprém után következő presztízse volt. Ezt figyelembe véve Szopkovics zalaegerszegi kinevezésében egyértelműen a főpásztor elismerésének jelét láthatjuk. Somogy és Zalaegerszeg vonatkozásában még egy példát említhetek. A Somogy megyei születésű Grubánovics Zsigmond 1757-ben Bedő Gergelyt megelőzve kapta meg a zalaegerszegi javadalmat. Korábbi állomáshelye Kaposvár volt, amely jövedelmét tekintve szintén igen előkelő helyen állt az egyházmegyében. 238 forintos éves jövedelmével a 14. volt a plébániák sorában az 1750-es évek derekán,388 ez azonban a kongruakiegészítéseket is számítva már korántsem volt olyan magas az egyházmegye többi javadalmához képest, mint a zalaegerszegi. Kápláni javadalmát is csak 1765-ben szervez385 Az 1758. február 16-án kelt körlevélen már nem szerepel az aláírása. VÉL 1.1.2. tom. 1. 242r-v. 1758. május 12-én Tapsonyból írt levelet főpásztorának. Ebben lemondott a plébániáról, s tájékoztatta, hogy az esperességhez kapcsolódó dokumentumokat vissza kívánja szolgáltatni. VÉL 1.1.10. fase. 1. no 15., másolata SzPL no 5067. tóm. 2.104. A szóhasználatból arra következtethetünk, hogy jogilag még ő volt az esperes. Mivel év eleje óta nem kerül elő a forrásokban, feltehetően eltávozott a plébániáról, hivatali teendőit nem látta el. A főpásztor 1758. május 27-én kelt levelében meghagyta Bedőnek, hogy Berencsi János kiskomáromi plébánosnak et simul V. Archi Diacono Districtus Kanisienlsis] per nos neo resoluto és Nedecki Ferenc zalakoppányi plébánosnak adja át az iratokat. SzPL no 5067. tóm. 2. 99. Bedő 1759. augusztus 1-jén már mint bencés novicius írt volt főpásztorának. VÉL 1.1.10. fase. 1. no 17. Dimissionálisa 1759. augusztus 17-én kelt. VÉL I.1.39.b. tóm. 18. 316. 386 A zalaegerszegi plébánia jövedelme 1755: MNL ZML IV.l.d. 3. doboz további jelzet nélkül, a nemesapáti plébánia jövedelme: 1754: Uo. 3. doboz, további jelzet nélkül, kongruakiegé- szítése 1760: MNL OL C 38. Dioec. Veszpr. no 1. 410r-Mllv. 387 Az állandó kápláni helyek megszervezésének kezdete a veszprémi egyházmegyében az 1750-es évek végére tehető. Ezt megelőzően csak Veszprémben (1730-tól) és Zalaegerszegen (1749-től) találunk állandó kápláni javadalmakat. Vö. Hermann 2012. 388 1755: VÉL 1.1.13. jelzet nélküli kötet. Lásd még a függelékben közölt jövedelmi adatokat. 146
