Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)

III. Az egyházszervezet középső szintjének kiépítése - III.5. Esperesi kerületek Zala megye területén (zalai főesperesség)

Esperest kerületek Zala megye területén

A Zala megyében fekvő esperesi kerületekben az 1740-es évek végén következett be újabb változás. A kerületek számát megduplázták, mégpedig oly módon, hogy a keszthelyi kerület kettéosztásával létrehozták a tapolcai kerületet, a zalaegerszegiből pedig a kanizsai kerületet hasították ki. Ennek az átszervezésnek a pontos időpontját nem ismerem, Padányi Bíró Márton

1757. évi Rómába küldött jelentésében mind a kanizsai kerület, mind a tapolcai kerület esetében 1747 olvasható az alapítás éveként.364 A Padányi által megadott adatok fenntartásokkal kezelendőek, de a tapolcai esperesi kerület esetében, úgy tűnik, pontosan emlékezett. 1746 nyarán került ugyanis sor a későbbi tapolcai kerület plébániáinak összeírására. Mivel a kötetben a címlap kivételével nem található utalás arra, hogy önálló kerületről lenne szó, s Kozorics Ferenc tapolcai plébánost, a kerület későbbi esperesét pedig csupán plébánosi mivoltában említi meg a jegyzőkönyv, ezért azt kell feltételeznem, hogy az egyházlátogatás időpontjában a vizitált plébániák még a keszthelyi kerület részét képezték.365 Ezt támasztja alá, hogy a Cassa parochorum által fizetett 1746. évi kongrua-hozzájárulások átvételéről vezetett összesítésben még a keszthelyi kerület alatt szerepeltek a későbbi tapolcai kerület plébániái is, a következő évi összesítésben viszont már külön vették fel a két kerületet. Alapítására tehát 1747 év elején kerülhetett sor.366 (IX/C. térkép)

A kanizsai esperesi kerület kialakítása valamivel későbbre tehető. Az előbb említett 1747. évi kongrua-hozzájárulás összesítésében a kerületet még nem szerepeltették, s az 1748 tavaszán lefolytatott plébánialátogatásokról felvett jegyzőkönyvben még egy igazgatási egységbe tartozónak tüntették fel a későbbi zalaegerszegi és kanizsai esperesi kerületek plébániáit.367 Források csupán az 1750-es évek elejétől tudósítanak a kanizsai kerületről, illetve espereséről, a kerület megszervezése tehát minden bizonnyal 1750-ben történt.368

Általánosságban elmondható, hogy amelyik település lakott területe a folyó bal partjára esett, az a keszthelyi, a jobb parton lévők pedig a zalaegerszegi kerületbe tartoztak. Kivételek persze itt is akadtak. Például a jobb parti Aranyad és Csáford mint Szentgrót filiái következetesen a keszthelyi kerület részeként lettek összeírva. A veszprémi és a somogyi kerülettől elválasztó határokról korábban már szóltam.

364 Hornig 1903. 315-316.

365 A címlapon ugyan az olvasható, hogy az összeírást Kozorics Ferenc esperes végezte, de mivel a kötet maga tisztázat, nyilván utólag készült a címlapja is, s ekkor kerülhetett rá Kozorics időközben kapott tisztsége. VÉL 1.1.8. tóm. 2., Kozorics Ferenc említései uo. 20. és 30.

366 1746: VÉL I.1.39.b. tóm. 2. 387.; 1747: uo. tóm. 4. 41-43.

367 VÉL 1.1.8. tóm. 10.

368 Bedő Gergelyt - igaz név nélkül - a kanizsai kerület espereseként 1750. július 27-én említik először. VÉL 1.1.6. fasc. 3. no 100. Mivel 1750-ig tapsonyi plébánosként működött, s ebben az évben került Nemesapátiba, adja magát, hogy a kerület megalakítását is 1750-re tegyem. Ezt erősíti meg maga Bedő is két, sajnos keltezetlen levelében. A korábbi, 1756. szeptember 27-e utánra datálható levelében azt írja, hogy 22 éve működik plébánosként, s 7 éve esperesként az egyházmegyében. Az 1758-ra keltezhető másik levelében pedig konkrét éveket közöl, eszerint 1734 óta plébános, s 1750 óta esperes. VÉL 1.1.10. fasc. 1. no 14. és no 16.

131