Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
III. Az egyházszervezet középső szintjének kiépítése - III.6. Összegzés: esperesi kerületek a 18. századi veszprémi egyházmegyében
Az EGYHÁZSZERVEZET KÖZÉPSŐ SZINTJENEK KIÉPÍTÉSE A tapolcai és a keszthelyi esperesi kerület közötti határ nem követte a korabeli járáshatárt, attól nyugatabbra húzódott. Ennek köszönhetően a tapolcai kerület magába foglalta Sümeg mezővárosát, illetve Zala megyének a Sümeg-Türje vonaltól északra fekvő területeit is. A veszprémi esperesi kerület felé a korábbi határ nem változott, Zala megye legkeletibb nyúlványa továbbra is a veszprémi kerület része maradt. Az új kerülethatár a zalaegerszegi kerületet, amely korábban háromszög alakban Kanizsától egészen Zalabérig és Háshágyig terjedt, a megye természetrajzi-közlekedési viszonyainak megfelelően észak-déli irányban metszette ketté. Ennek következtében a kanizsai kerület észak-déli irányban végighúzódott Zala megyén Nagykanizsától Zalabérig, s az a helyzet állt elő, hogy az esperesi székhely Zalaegerszegtől csak néhány kilométerre fekvő (Zala)szentiván vagy Nemesapáti plébániája nem előbbivel, hanem a távoli Nagykanizsával, Homokkomárommal alkotott egy igazgatási egységet. Ezzel a kanizsai kerület nagyjából a megye kapomaki járásával esett egybe, bár a járáshatárt az esperesi kerületek határa alig néhány szakaszon követte pontosan.369 A zalaegerszegi és kanizsai kerületek közt futó határ a korszakban nem volt állandó, a határon fekvő plébániák hovatartozása több esetben is változott. Szentlászlóegyháza például az 1757-es összeírás szerint a kanizsai kerületbe tartozott, míg az 1771-es helynévkatalógus az egerszegi kerületben sorolta fel, ugyanakkor három irhájánál megjegyezte, hogy azok viszont a kanizsai kerület részei (Barnak puszta, Bebes puszta, és Pölöske falu). Az 1777-es rendezés érintette a zalai főesperesség területét is. A zalaegerszegi esperesi kerület tizenegy plébániáját szakították el az egyházmegyétől, és csatolták az ekkor alapított szombathelyi püspökséghez. A két egyházmegye közti határvonal nem követte a zalaegerszegi kerület fentebb bemutatott határát, hanem többnyire (de nem kizárólag) a zalaegerszegit a kapornakitól elválasztó járáshatárhoz igazodott, s ennek következtében néhány az egerszegi kerületbe tartozó plébánia a veszprémi egyházmegye része maradt 1777-et követően is. (VIII. térkép) 111.6. Összegzés: esperesi kerületek a 18. századi veszprémi egyházmegyében Az egyházszervezet bemutatásának bevezetőjében a plébániahálózat kialakításának elsőbbségét hangsúlyoztam az egyházszervezet középszintjével szemben. Az esperesi kerületek tárgyalása során láthatóvá vált, hogy azok változása követte a plébániahálózatban bekövetkező módosulásokat. Ez természetesnek tekinthető, bizonyítása viszont lehetőséget teremt arra, hogy a 369 A kerületek közti határ a járáshatártól keletebbre húzódott, miközben leírt néhány nehezen érthető vargabetűt. 132
