Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
III. Az egyházszervezet középső szintjének kiépítése - III.1. Egy nem létező igazgatási szint: a főesperességek
Az EGYHÁZSZERVEZET KÖZÉPSŐ SZINTJÉNEK KIÉPÍTÉSE hogy a - korábban használt címek közül a vélhetően magasabb presztízsű - zalai főesperesi címet váltotta fel a székesegyházi. A képet a korszakra vonatkozó források összegyűjtésével nyilvánvalóan lehetne még finomítani. Kérdés, vajon mi állhatott a főesperesi címek 17. század közepi - fehérvári és somogyi főesperesek illetve századvégi - zalai és székesegyházi főesperesek - felcserélődésének hátterében. A 18. század közelebbről vizsgált időszakában a főesperesi címek, leszámítva a székesegyházi főesperesi tisztet, gyakorlatilag kikerültek a kanonoki életpályákból. A század elejéről van adatom a somogyi főesperesi címre. Ezt Ságodi István viselte 1702-ben és 1703-ban (mester)kanonoksága alatt. Zalai főesperesként kerül elő Pápai János, aki szintén az utolsó kanonoki stal- lumba történt kinevezése után, 1726 és 1729 között használta ezt a címet. A két előfordulás között Fabsics Mihályt említi egy forrás főesperesként 1722-ben. Használt címének pontosabb megnevezése azonban nem szerepel a dokumentumban. A székesegyházi főesperes ekkor Szabadi János volt, aki ráadásul Fabsiccsal együtt szerepel a dokumentumban.304 Bizonyára a somogyi vagy a zalai főesperességről lehetett szó. Bő tíz évvel későbbről van az utolsó adatom a főesperesi tisztség e típusának említéséről. 1734-ben és 1735-ben Pöstyéni Mihály (mester)kanonok, aki korábban kerületi esperesként működött Válón, budai főesperesként bukkan fel több forrásban is.305 A káptalan utolsó kanonokának főesperességére utaló adatok látható esetlegessége arra utal, hogy óvatosan kell bánni a jelenség értékelésével. Elképzelhető, hogy a cím lassú elhalásának a folyamatát látjuk, a titulus ekkorra annyira elértéktelenedett, hogy csak néhányan tartották fontosnak viselni - talán érzelmi szempontból, bár Pöstyéni Mihályon kívül nem sikerült kapcsolatot találnom a viselt főesperesi cím és az érintett személy között. A három előfordulás három különböző főesperességre vonatkozik, azt sugallva, hogy esetleges volt, ki melyik terület címét kapja meg, használja. 1735-öt követően a források másfél évtizedig nem említik ezt a titulust leszámítva a káptalan ötödik stallumává vált székesegyházi főesperest. A főesperesség mint tágabb területi egység azonban létezet, amint arról később lesz szó. A cím újbóli megjelenése Padányi Bíró Márton püspökségének idejére tehető. 1749-ben Bíró Márton négy kerületi esperesét, a fehérvárit, a segesdit, a zalaegerszegit, és a tapolcait tiszteletbeli kanonoknak nevezte ki. Ezt követően Szopkovics János marcali plébános, egyúttal segesdi kerületi esperes a hiteleshelyi kiadmányok méltóságsorában - de kizárólag csak ebben a forrástípusban - tíz éven keresztül mint segesdi főesperes (archidiaconus) szerepel, majd 1759 februárjától ismét segesdi esperesként (vicearchidiaconus) említik a 304 1722. VI. 8.: MFL VII. 6. Prot. Conv. Veszp. 58. 305 1734. V.: SzPL no 5068. 3.; 1735. II. 2.: MNL VeML XD.l.i.aa. tóm. 8. no 1. [2.]; XII. 6.: MNL VeML Xll.l.i.aa. tóm. 8. no 57. [85.] 114
