Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Az EGYHÁZMEGYE PLÉBÁNIAHÁLÓZATA ban 13 490 főt, míg a sármelléki járásban 21 988 főt vettek számba. A megye nem nemes lakosainak száma így 51 073 főnek adódik. Meg kell jegyezni, hogy az 1770-es katolikus lélekösszeírás összesítése szerint 34 249 katolikust találtak Fejér megyében, a protestánsok számát pedig 7159 főben adták meg, összesen tehát 41 709 fő szerepel az lélekösszeírásban. Lásd még az egyes megyék katolikusainak létszámát tartalmazó 4. táblázatot. A két összeírás közötti lényeges különbség, hogy az 1772-es megyei összeírás csak a megye városait (oppidum) és falvait (possessio) tartalmazta, míg a lélekösszeírások a sokszor jelentős népességgel rendelkező pusztákat is. Ez magyarázhatja a katolikusok magasabb számát a lélekösszeírásban, ugyanakkor jelentős protestáns népesség kimaradása is feltehető, amint azt Somogy megye esetében is regisztrálhattuk. A vizsgált korszak végére az 1772-es összeírás szerint nagyjából azonos, megközelítőleg 50-50% volt Fejér megyében a katolikus és a protestáns népesség aránya. A korszak elején, 1722-ben készült - forráskritikai szempontból itt nem vizsgált - összesítés a felekezetek közötti arányt még 1/3-2/3-ra tette a protestánsok javára.283 Megfogalmazható tehát, hogy a protestánsok arányának lassú, de folyamatos csökkenését tapasztalhatjuk a megyében a század folyamán, ugyanakkor megyebeli elhelyezkedésük nem változott a korszakban. Előbbi a katolikus plébániahálózat megyebeli bővülését, utóbbi pedig a protestáns, elsősorban református gyülekezetek állandóságát magyarázza. Szólni kell még arról, hogy a protestáns felekezeti tömbök elhelyezkedése szolgáltat magyarázatot arra, hogy a püspökség bizonyos területei, elsősorban a Mezőföld és Dél-Somogy még a 18. század második felében is missziós területnek számított. A Fejér, Veszprém, Somogy és a pécsi püspökséghez tartozó Tolna megyék határán elterülő Mezőföldön a székesfehérvári jezsuiták és ferencesek lelkipásztori működését kell kiemelni, míg Somogy megye déli részén a ferences kolostorok viszonylag sűrű hálózata alakult ki a század derekára. A század második felében Felsősegesden, Mesztegnyőn, Andocson, Áfádon és Szigetváron működtek a Szent László, illetve a mariánus provincia szerzetesei. Érintette továbbá a megyét, bár annak elsősorban északi területeit a keszthelyi és a simontornyai rendház hatása is. 283 A dunántúli megyéket tartalmazó forrásra Faragó Tamás hívta fel a figyelmet egy tanulmányában, amelyben ennek adatait demográfiai elemzésének kiindulópontjaként használta. A szűkszavú összeírás Fejér megyével kapcsolatban 1 várost (Székesfehérvár), 45 települést és 44 pusztát, illetve elpusztult települést említ. Viszonyításként megemlítem, hogy 1771-ben a helynévkatalógus készítője 139 lakott helyet írt össze a megyében. Az összesítés 9000 fős népességet ad meg, amit Faragó mint a teljes férfinépességet értelmezi az 1787-es népszámlálás adatainak tükrében. Az általa így megduplázott „kiinduló" népesség tehát 18 ezer fő, ebben benne vannak a katolikusok és a protestánsok is, arányuk pedig az összesítés szerint 1/3 - 2/3 a protestánsok javára. Faragó 2008. különösen 79-87., az 1722-es forrás Czoernig 1857. III. 7. 106
