Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Az EGYHÁZMEGYE PLÉBÁNIAHÁLÓZATA Mint az adatokból jól látható, a püspökség területén elsősorban a reformátusok jelenléte dominált a két protestáns felekezet közül, s egyházuk kiépített szervezettel rendelkezett a század első felében. A Pápai Református Gyűjtemények forrásfeltáró munkájának köszönhetően, lehetőség nyílik a dunántúli református egyházkerületbe tartozó gyülekezetek korszak egészére vonatkozó számba vételére.270 Az 1774-es kerületi összeírás a vizsgált területen összesen 161 gyülekezetei említ,271 amelyekből 85 virágzó és 59 árva gyülekezet (összesen 144).272 A fennmaradó 17 olyan somogyi település volt, amely döntően református lakosságú, de az összeírás szerint soha nem volt vallásgyakorlatuk. Ezzel szemben az 1720-as évek második felében a dunántúli egyházkerület későbbi területén273 99 virágzó eklézsiát regisztrálhatunk, az 1750-es években pedig 105 virágzó és 21 árva gyülekezet (összesen 126) szerepel a lajstromban. Az egyes időmetszetek közötti változások térben is jól értelmezhetőek. Az 1720-as évek és az 1750-es évek között a lajstromok szerint 16 gyülekezet jutott árvaságra, túlnyomó többségük а В alaton-f el vidéken (6), illetve Fejér és Veszprém megyék határvidékén (6). Ezzel szemben 27 új gyülekezet jelent meg, ebből 18 Somogy megyében - az új gyülekezetek közül hét csak rövid 270 Ehhez alapvetően két forrástípust használtam fel. Az egyházkerület prédikátorainak adattárában sor került kerületi gyülekezetlisták közlésére: 1725-1729-ből Csáji Pál általam is használt forrásközlése alapján, valamint 1732-ből és (1748) 1753-1756-ból. Köblös-Kránitz 2009.101-113. Másik forrásom az 1774-es egyházkerületi összeírás volt, amely nagyon részletes adatokat tartalmaz a korabeli virágzó és árva gyülekezetekre, beleértve ebbe a vallásgyakorlat lehetőségeire, megszűnésére vonatkozó információkat is. Ezeknek az adatoknak a segítségével lehetőség nyílik a korszak egészében vizsgálni a gyülekezetek helyzetét. Hudi ET AL. 2002. 271 Valójában csak 160, mivel az (ajka)rendeki árva eklézsiát mind a veszprémi, mind a pápai egyházmegyénél feltüntették. Négy gyülekezet két településből áll: Tósok és Berénd; Nagy- dobsza és Kisdobsza; Ötvös és Kónyi; Nagypécsely és Nemespécsely. 272 Az 1774-es összeírás készítői árva gyülekezetek alatt azokat a gyülekezeteket értették, ahol helyben nem volt vallásgyakorlat, ugyanakkor korábban mind temploma, mind lelkésze volt a közösségnek. Ide értendők azok a leánygyülekezetek is, ahová korábban az anyagyülekezetből járt ki lelkész, azonban felsőbb hatóság (vármegye, földesúr, katolikus egyházi felsőség) megtiltotta a lelkészeknek a székhelyükön kívüli más településeken történő szolgálatot, így a filiák árvaságra jutottak. 273 Somogy megye református gyülekezetei három, majd 1731/32-től két egyházkerülethez tartoztak a korszakban. A megye északnyugati része a dunamelléki kerület része volt a korszak egészében (Külső-Somogy). Ezzel szemben déli területein (Belső-Somogy) 1731/32-ig az alsódunamelléki és a dunántúli kerület osztozott. 1731/32-ben a korábban az alsódunamelléki kerülethez tartozó gyülekezetek is a dunántúli kerülethez csatlakoztak. Az összehasonlíthatóság érdekében a dunántúli kerület 1732-t követő területén belüli gyülekezeteket vettem itt számba, természetesen csak azokat, amelyek egyúttal a veszprémi katolikus egyházmegyének az 1770-es évekre megszilárdult határain belül helyezkedtek el. A somogyi gyülekezetek hovatartozására lásd röviden Köblös-Kránitz 2009. 71. (Kisko- máromi, később kaposi, majd belső-somogyi egyházmegye) és 75. (Szigetvári és Gyöngyös- melléki egyházmegye). 100
