Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
Befejezés
fejlesztések idejére megnőtt a helyi igazgatás szerepe, ám csak a területi igazgatás felügyelete mellett. A kezdetekben, a városfejlesztés az iparfejlesztéshez képest követő jellegű volt. A hetvenes-nyolcvanas évek infrastrukturális beruházásaival a lemaradás fokozatosan csökkent, azonban a rendszerváltás idejére sem sikerült minden területen a felzárkózás. A szennyvíztisztítás és csatornázás, a hírközlés kapacitása elmaradt a szükségletekhez képest. A városszerkezet jellegzetességei. Ajka, bár új város, tervezett város, mégsem egy egységes koncepciót követve épült fel. A városszerkezet sajátosságai a város fejlődéstörténetéből következnek. A fejlődéstörténetet három jellegzetes tényező határozta meg. Az egyik tényező a településszervezés, a másik az iparfejlesztés, a harmadik városépítés korabeli szisztémája. A három tényező vezetett együttesen a város mozaikos szerkezetéhez. Ajka településszerkezetének kialakulásában meghatározónak bizonyult, hogy nyolc település konglomerátumaként jött létre, a belváros fejlesztése különálló területi egységekben valósult meg. A város ma is különálló részekből áll, annak ellenére, hogy a városrendezők tudatosan törekedtek a várostest tömörebbé tételére. Ajkcsingervölgyben a bányászat hozott létre települést, munkahelyekkel: a tárókkal és az aknákkal, valamint lakóhelyekkel: bányászkolóniákkal, és kultúrházakkal. Ajkán az üveggyár előbb magát a gyárat, majd a hozzátartozó üveggyári kolóniát, aztán a timföldgyár, a gyárat és a kohót a lakóteleppel, kaszinóval, végül az erőmű a településtől elkülönülő készenléti lakótelepét hozta létre. Ezek egyike sem segítette elő az egységes településszerkezet kialakulását, sőt inkább diszpergálta azt. A város napjainkban is tapasztalható mozaikos szerkezetének másik magyarázta, ebben található. A harmadik magyarázat abban rejlik, hogy a tömeges lakásépítések idején a figyelem az egyes lakótelepek beruházására koncentrálódott, a városszerkezeti és városképi kapcsolások tisztázása háttérbe szorult. A város tervezett, mégis tele van esetlegességekkel. Az egyes építési ütemek kapcsolódási zónájában mutatkozik meg ez az esetlegesség a legszembetűnőbben. Az egyes beépítési ütemek nemcsak az építés, hanem a gondolkodás határai is voltak. A régi falu szanálása fokozatosan történt, a beépítési tervek, csak egy-egy építési akció területével foglakoztak. Az időlegesen megmaradt régi utca vagy épületsor működőképességének fenntartása érdekében az új beépítést nem sikerült mindenütt optimálisan megoldani. A régi és az új kapcsolata több helyen is megoldatlan maradt. A városnövekedést tápláló erők fogytán a településrészek fizikai integrálása eleve reménytelen és talán felesleges is. A város több település konglomerátumaként jött létre, ennek ellenére mégis egyközpontúvá vált. A csatolt települések centrumai - minden igyekezet ellenére - csökevényesek maradtak. 468
