Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
Befejezés
A város fokozatos kiépülése egy jellegzetes csigavonalat vett fel. A falutól nyugatra kezdték el felépíteni az első lakótelepet, majd attól ismét nyugatra az újabb lakótelepet. A következő építési ütemek északra, majd keletre fordultak. Amikor elfogytak a városban a beépítésre alkalmas szabad területek, sor került a rekonstrukcióra, egyre közelítve a város központjához. A központon túlhaladva előbb dél, majd kelet felé bezárult a csigavonal. Ajka jórészt típustervek alapján épült város, ahol elsősorban a gazdaságosságra és technikai problémák megoldására irányult a figyelem. A város létrehozása során a használók társadalmi és kulturális értékei, a lakókörnyezet esztétikai minősége nem válhatott egyenrangú szemponttá a gazdaságossági tényezők mellett. A kor legjellemzőbb városépítészeti megnyilvánulása a lakótelep volt. Ajka belvárosában a lakótelepek dominálnak. Ajka, a lakótelepek városa. Az iparterületek több helyen is drasztikusan beavatkoztak a városszerkezetébe. A timföldgyár helyének kijelölésével területe elvágta a közúti kapcsolatot Bódé és Tósokberénd között. A timföldgyár és az erőmű ipari hulladéktározóit kezdetben a település és az ipartelep közötti mély fekvésű területen alakították ki. Ezek a tározók mára a város geometriai középpontjába kerültek. Drasztikus beavatkozás volt az ipar szállítási igényeit szolgáló vasúti felüljáró megépítése, hatalmas töltésen, az üveggyári iparterület mellett. Az ipartelepek nemcsak értéket bocsátottak ki termék alakjában, hanem a környezetet terhelő externáliákat is. Az ipartelepek jelentős forgalmat generálnak, egyrészt személyforgalmat műszakváltáskor, másrészt teherforgalmat a nyersanyag befelé, a feldolgozott termék kifelé irányuló forgalmával. A város körülvette magát ipari területekkel, délen nehézipari területekkel, északon az ipari parkkal, nyugaton ipari hulladéklerakókkal, keleten a valamikori téglagyár roncsolt területeivel. A kezdeti városrendezési koncepciók gyakran feledésbe merültek, vagy meg nem értéssel találkoztak. A módosítások, általában nem illeszkedtek az elkezdett megoldási módozatokhoz. A változtatások nemcsak a beépítések módjában, hanem az építési módban, az épületek formavilágában, szintszámában, tetőzetének kialakításában jelentkeztek. A módosítások rendre az eredeti koncepciót mellőzve történtek, aminek következményeként előfordult, hogy gyengébb minőség jött létre. A jelenség magyarázata - Hegedűs Sándor szerint - a következőkben rejlik. A beépítési tervek a teljes lakótelepre készültek. A megvalósítást viszont szakaszokra bontották, a rendelkezésre álló pénzkeretektől függően. A teljes lakótelep felépítéséhez nem volt elegendő pénz. A következő építési ütem időben később indult. Addigra változott az építésügyi szabályzat, a technológia, a rendelkezésre álló anyag, az építészeti felfogás. A következő ütem tehát más felfogásban készült el, más megjelenést kapott. A gyakorlati szakember tapasztalatát erősíti a szakirodalom is.487 487 Szendrői, 1972. 78. 469
