Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
Befejezés
Ajkán újabb jelentős iparfejlesztést eredményezett. A hetvenes évek második felében, az olajár robbanás hatására, a városfejlesztés lefékeződött. A szocializmus nem csak jövedelmet csoportosított át a felfokozott iparosítás céljaira, hanem munkaerőt is, a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálásával. Nem várost épített, hanem a munkaerőnek lakást. Nem az ember állt a középpontban, hanem a munkaerő, amelyet le kellett telepíteni. A lakás alapterülete minimális volt, független a család nagyságától. A korabeli világ materiális szemléletéből eredő redukált emberkép alapján az ember igényeit leszállították a puszta biológikumra. A korszak hatalmi szerkezete kedvezett a nagy volumenű építkezéseknek, azzal, hogy lehetővé tette a nagyarányú redisztribúciót, amely megteremtette az iparosítás és ettől elmaradóan a városépítés anyagi alapjait. Az iparfejlesztéshez nem volt szükség a helyi és a területi igazgatás közreműködésére. A városépítés fél évszázados időszakában, az intézmény- rendszert tekintve, tendenciájában mégis kitapintható egy lassú decentra- lizálási folyamatot. A tendencia jól nyomon követhető a megbízói feladatokat ellátó szervezetek változásában. Az ötvenes években minden ügyben a központi szervek döntöttek, a hatvanas években egy szinttel lejjebb került a döntések zöme, a megyei tanácsokhoz, majd a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején a városi tanácsokhoz. A szocialista város lakossága életének kereteit nem maga teremtette meg, felülről és kívülről kapta. A szükséglet-kielégítés nem a helyi társadalom igényeihez igazodott, hanem az elosztók preferenciáihoz. A város lakossága, a szocialista viszonyok között akkor sem vált polgári társadalommá, amikor városközpontot akart művelődési házzal, színházteremmel, bő választékot nyújtó áruházzal. Akkor is alárendelt szerepből fogalmazta meg az igényeit, kérve életminőségének javítását a felsőbb hatalmaktól. A paternalizmus, a redisztribúció határozta meg a döntéshozók és a lakosság viszonyát. Ajka egy kor lenyomata, a kor, amely leginkább meghatározta az arculatát a szocializmus kora volt. A szocialista iparosítás által indukált urbanizációs hullámot nem volt képes, csak küszködve kezelni. Ajkán sem követte az iparfejlesztés ütemét a városfejlesztés üteme. A településre toborzott munkaerő ellátása lakással, közművel, közintézményekkel késve történt meg. A lakásépítés elmaradását jól illusztrálja a bejárók mindvégig magas aránya. A lakásépítés ütemét főleg a kezdetekben nem követte a közművesítés. Bányászházak épületek ivóvíz ellátás nélkül, lakótelepek küszködtek elégtelen víznyomással, és rendszeresen fellépő vízhiánnyal. A lakásépítés ütemét a közellátás megfelelő kiépítése sem követte. Bizonyság erre a két- műszakos iskolai oktatás, a vásárlóerő kiáramlása Ajkáról. A gyárakhoz tartozó lakótelepek konglomerátuma funkcióhiányos várost alkotott. A lakótelepeken alapfokú intézményekre szükség volt, ezek, ha késve is, még ha szűkös kapacitással is, de megépültek. A városi szintű ellátást szolgáló 467
