Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)

Befejezés

és helyzeti energiáinak (a vasút meglétének) a kihasználása valóban a belső erőforrások meglétére utalnak. Azonban ezeket a lehetőségeket külső erők és akaratok mobilizálták és fűzték össze egy hiánytalan vertikummá. Ajkán, a helyi természeti adottságokra, nyersanyagokra, a szénre és a bauxitra támaszkodó kitermelő- és feldolgozóipar jött létre a 40-es években. A szocialista iparfejlesztés a - kezdeti időszakban kialakult - vertikumot csupán meny- nyiségileg bővítette tovább, a 19. századi iparszerkezetből korszerű 20. százai magas feldolgozási fokra nem volt képes fejleszteni.

Ajka, amíg mezőgazdasági alapokon állt, évszázadokig megmaradt falunak. Népességszáma alig változott. Amint a bányászat megjelent, a XIX. század végén, a lélekszáma emelkedni kezdett. Foglalkozási szerkezetében megjelentek a nem mezőgazdasággal foglakozók is. A város gazdasági szerkezetét, fél évszázadon át, a mezőgazdaság és a bányászat kettősége, együttélése jellemezte. A várossá válás csiráit az ipari funkció megtelepedése hozta magával. Az iparfejlesztés folyamata felgyorsult, ami nagyarányú bevándorlással járt. A városfejlesztés képtelen volt lépést tartani az iparfejlesztés generálta folyamatokkal, egyre csak halmozta hátrányait. A 2. számú timföldgyár felépítéséről született központi döntés azonban felgyorsította a városépítés ütemét is. Elkezdődött az elmaradások felszámolása. A 90-es évek második felében a városépítés már-már behozta hátrányait, amikor a szocialista terv- gazdálkodás erőforrásai kimerültek. A korabeli trendek megtörtek.

Ajka, mint város az új és a régi szembe állításából született, úgy vált falusi társadalomból városivá, faluból várossá, hogy a szerves fejlődés több lépcsőfokát is kihagyta. A változás radikális és gyors volt. Érthető, ha a város központjában, a várossá válást követően, még ott voltak az istállók, bekötött állatokkal, a kultúrház elhelyezését befolyásoló disznóólak és veteményes kertek. A falu nem válhatott egy csapásra, egy jogi aktus hatására várossá semmilyen vonatkozásban. A kétféle településtípus és kétféle megélhetési mód egy ideig a térben egymás mellett létezett. Úgy vált jogilag várossá, hogy félúton volt - fizikai állapotát és társadalmi összetételét tekintve - a falu és a város között.

Magyarországon a szocializmus évei alatt megvalósult urbanizáció fő mozgatóereje a népesség koncentrációjával együtt járó iparosítás volt. Ajkán az iparosítás folyamata már az 1940-es évek elejétől megindult, lendületet az ötvenes évek elején vett és az 1960-as évek végéig az 1970-es évek közpéig tartott. A városiasodás, amely a lakosság életkörülményeinek és a település külső ismertető jegyeinek a városi szintre emelését jelenti - ehhez képest késve - csak az 1960-as években indult el. A közintézmény ellátottság, a műszaki létesítmények színvonala ezt követően jutott elfogadható szintre. A hatvanas évek közepétől jelentős előkészületek történtek ahhoz, hogy a városfejlesztés lendületet vegyen. A városépítés fénykora a hatvanas évek végétől a hetvenes évek közepéig tartott. A lendületet egy nemzetközi szerződés adta, amely

466