Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
1. A városépítés alapjai - 1.4. A modern városépítés előzményei
A VÁROSÉPÍTÉS ALAPJAI erőfeszítést, amely egyéb funkciók telesítésére irányult, időpocséklásnak tekintett."42 A lakóépületek szintszámai „olyan laksűrűséget tükröztek, amely nem az emberi szükségletnek, hanem az ingatlanáraknak feleltek meg. "43 Az ipari forradalom városainak napfény által nem érintett, sötét és egészségtelen lakásai az ipartelepek tövébe települtek. Hiányoztak a közművek, a szemét a szűk utcákban halmozódott, a légkör ártalmas gázokkal volt telítve. A városépítés, - hasonlóan sok más tevékenyéghez - nem a szabadság és a rend alternatívái közötti választás kényszerével terhes. A városfejlesztés dinamikus tényezőjévé valóban a tőke vált, csakhogy a tőke szabadsága nem lehet korlátlan, mert káoszhoz, válságához vezet. A 19. század, sőt már a 21. század tapasztalatai is számtalan példát mutatnak erre. A városépítés 20. századi története emiatt szól arról a küzdelemről, amely a szabadság és a rend kényes egyensúlya körül zajlott. A küzdelem csak ritka esetekben vezetett sikerhez. „Amszterdam kereskedő negyede azért oly kiváló építészetileg, mert... az egész építészeti együttest a közjó szem előtt tartásával ellenőrizték."44 A spontán városfejlődés által előállt helyzetre kétféle válasz született. Az egyik „vissza a múltba", ezt képviselte az angol preraffaellisták mozgalma. A mozgalmat esztétikai szempontok, romantikus elképzelések vezérelték. A másik válasz az „előre a jövőbe", az utópisták válasza. Az ember szükségleteit nem a konkrét emberből vezetik le, hanem egy elvont, fiktív emberfogalomból.45 Amíg a „vissza a múltba" hívei az ipari forradalom városa ellen irányították a nyilaikat, addig az „előre a jövőbe" mozgalom képviselői a történelmi város ellen. Németországban a 20. század elején „a Deutscher Werkbund elsősorban építészeti oldalról alakítja a munkástelepek arculatát. "46 A német kertes lakótelepek az 1940-es évek elején Ajka első lakótelepeit létrehozók számára mintául szolgálhattak. Az Athéni Chartában, 1933-ban manifesztálódott a funkcionális város eszméje, amely a spontánul nőtt város kaotikus viszonyai között kívánt rendet teremteni. A charta sikerének oka, hogy nagyon egyszerű elvet adott a város- rendezők kezébe, a funkciók területi szétválasztásának elvét. Az új város tervezésénél négy tényező figyelembevételét ajánlotta, ezek: a lakás, a munka, a pihenés és a közlekedés. Az Athéni Chartában azonban az „ember sokrétű társadalmi tevékenységéből szinte kizárólag az anyagi-biológiai funkciókkal, a 'közvetlenül levezethető' térigénnyel, a tájolással, a benapozással foglakoznak"47 Az a tény, hogy a sok irányzat közül éppen Le Corbusier tanítása, tehát egy szélsőséges urbanista irányzat győzött az 1930-as években, annak volt az eredménye, hogy nézetei a városról egybeestek egy olyan típusú technikai haladással, amely látszólag 42 Mumford, 1985. 414 43 Mumford, 1985. 403 44 Mumford, 1985. 412 45 Meggyesi, 1972. 46 Meggyesi, 1985. 39 47 Kubinszky, 1978. 96 34
