Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
2. Ajka építéstörténete - 2.2. A városépítés szakaszai
Ajka építéstörténete Az ÉPFU 1967-ben, a Vasipari Szolgáltató 1971-ben települt meg itt.91 1968. május 1-jén a közületi szolgáltató kezdte meg a működését. Nem csak új iparágak települtek le, hanem megszűnt egy régi ajkai iparág a téglagyártás. A téglagyár, mivel elfogyott a megfelelő minőségű agyag a 1960-as években bezárt. Ajkán 1951 és 1970 között összesen 1.562 millió Ft-ot fordítottak ipari beruházása, ez az összeg all szocialista városra jutó 41.502 millió Ft 3,8 %-a.92 Népesség Ajka népessége a várossá válás idejére, a Tósokberénddel történt egyesítéssel és a migrációs nyereséggel együtt 15.365 főre emelkedett. A lélekszám 1970 - ig további közel ötezer fővel nőtt 20.263 főre. A hatvanas évek növekedési ütemének indexe (132) alatta maradt az ötvenes évek növekedési ütemének (345), sőt visszaesett a negyvenes évek növekedési ütemére (134). Amíg a település lakosságszámának növekménye az ötvenes években 10.917 fő volt, addig a hatvanas években ez a szám „csupán" 4.898 fő. A városfejlesztést érő újabb nyomás csökkent ugyan, de az elmaradás mértéke olyan nagy volt, hogy a beruházási volumen fokozása elkerülhetetlenné vált. A hatvanas évek jelentős beruházásokkal teltek el az iparfejlesztésben is és a városfejlesztésben is. Ajka aktív keresőinek gazdasági ágak szerinti megoszlása a hatvanas években kisebb elmozdulásokkal járt az ötvenes évekhez képest. Az iparban és az anyagi szolgáltatások terén dolgozók aránya növekedett. Az iparban 58,4 %-ról 63,2 %-ra, az anyagi szolgáltatásokban 8,0 %-ról 9,9 %-ra nőtt, az építőiparban viszont 14,0 %-ról 11,4 %-ra apadt. A hatvanas évek építőiparral szemben támasztott követelményei nőttek, ugyanakkor az építőiparban foglalkoztatottak a létszámaránya csökkent. Ebben az építőiparnak az iparosított, magasabb termelékenységet lehetővé tevő építési módra történt átállása mutatkozott meg. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak részaránya természetszerűen csökkent tovább. A meglepő a nem anyagi szolgáltatások néhány százalékos visszaesése. A városi funkciók ellátásának a gyengülését jelentette az 1,7 %-os csökkenés. A hatvanas évek eleje a bejárók magas arányát mutatta. A dolgozók több mint fele (53,6 %-a) lakott Ajkán kívül. Ha minden bejárót le akartak volna telepíteni, akkor 3.678 fő számára szükséges lakás építése vált volna szükségessé. 1970-re a bejárók arányát közel tíz százalékkal csökkentették, 1970-ben a dolgozóknak már „csak" 43,3 %-a volt bejáró. Az ötvenes évek végéig a település korösszetétele fiatal volt. Az 1960- től kezdve azonban elindult egy lassú korosodási folyamat. A legerőteljesebb elmozdulás a 15-49 éves és a 60 év feletti korosztályokban jelentkezett. 91 MNL VeML XV. 18c 234 d. Trf 3127 92 Germuska, 2004.150-153 136
