Harmat József: Roma holokauszt a Grábler-tónál. A székesfehérvári és várpalotai cigányok tömeges kivégzése várpalotán 1945-ben - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 34. (Veszprém, 2015)
II. Forrásközlések - A székesfehérvári nyilasok tevékenysége
A SZÉKESFEHÉRVÁRI NYILASOK TEVÉKENYSÉGE gőnkön, amiért különböző címeken húztam-vontam a dolgot, magát a pénzt pedig betettem a Fejérmegyei Takarékba a közellátási felügyelőség nevében. Gyökértől sikerült ezen [pénz] visszahozatala címén egy nyíltparancsot kieszközölni, amivel visszajöhettem Fehérvárra, de amikor éjszaka visszajöttem másnapra már bent is voltak az oroszok, úgy hogy akkor sem mehettem volna vissza Mórra, ha ez szándékomban lett volna, de hangsúlyozom, hogy ez eszembe sem jutott, mert örültem, hogy sikerült valahogy visszajönnöm. Mikor a németek újra bevonultak Székesfehérvárra nem teljesítettem szolgálatot a hivatalomban, ellenben február közepén összetalálkoztam egy veszprémi barátommal dr. Jéhn Ferenc fehérvári városi fogalmazóval, aki bizalmasan közölte velem, hogy jó lenne, ha megmutatnám magam Veszprémben a főispánnak, mert elmaradásomat szabotálásnak nézhetik és megeshet, hogy főbe lőnek, vagy felkoncolnak. Barátom hozzátette, hogy Pintér mostanában nem sokat szokott teketóriázni. Tekintettel arra, hogy a Mórról való visszajövetelem és az orosz megszállás alatti hivatali működésem alapján nem éreztem magam biztonságban a nyilasok előtt, jónak láttam megfogadni barátom tanácsát és elmentem Veszprémbe. Itt újra Gyökért találtam Pintér helyett, aki barátságosan fogadott, de mikor mondtam, hogy én csak azért jöttem, hogy mivel tudomásom szerint itt Veszprémben nagyobb mennyiségű élelmiszer van felhalmozva, abból kijárjak valamit Fehérvár részére és sietek is vissza, marasztalt, hogy a főispánnak okvetlenül beszélnivalója lesz velem, és mikor erre otthagytam hajadonfőtt utánam szaladt és a kapunál elérve, figyelmeztetett, hogy okvetlenül menjek vissza a főispánhoz. Késő délután volt, amikor megjelentem Pintér előszobájában és mivel több várakozó volt ott, beintettem hozzá, hogy ott vagyok. Pintér erre kiüzent, hogy várjak egy keveset. Várakozás közben bejött egy civlilruhás egyén, mindjárt hozzám lépett, megkérdezte, hogy én vagyok-e Gyulay Fodor Pál és azt mondta, hogy ö csendőmyomozó emlékezetem szerint Vörös326 nevet mondott, és kért, hogy csupán egy percre menjek át vele a rendőrségre és az orosz megszállás alatti tapasztalataimat röviden mondjam jegyzőkönyvbe. Nyugodtan követtem csak a rendőrségen lepődtem meg, amikor ez a Vörös kijelentette: „én önt elfogtam”. Rögtön meg is motoztak és levittek a fogdába. Vörös még annyit mondott, hogy az ügyemnek a Nemzeti Számonkérő Szék előtt lesz folytatása és hozzátette, hogy már többször eredmény nélkül keresett engem Fehérvárott. Két nap múlva két csendőr jött értem és miután figyelmeztettek, hogy szökés esetén fegyverüket használják, átvittek az N.SZ.K.-hoz a péti csendőrlaktanyába. Itt három nap múlva egy csendőrőrmester, illetve tiszthelyettes kifogástala326 Vörös Kálmán csendőr nyomozó törzsőrmester. 73 T
