Harmat József: Roma holokauszt a Grábler-tónál. A székesfehérvári és várpalotai cigányok tömeges kivégzése várpalotán 1945-ben - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 34. (Veszprém, 2015)
II. Forrásközlések - A székesfehérvári nyilasok tevékenysége
II. Forrásközlések nul udvarias formában kihallgatott az oroszok alatti magatartásomra, valamint arra, miért nem menekültem el az oroszok elől és mi van a 200 millió pengővel. Ezután kb. 10 napra Botond százados elé kísértek, aki a személyi adataim felől kérdezett ki és később még feltette azt a kérdést, hogy mi van a Szarkáné férjével, mit csinált az az oroszok alatt, mikor én mondtam, hogy tulajdonképen semmit, csak ott tengett-lengett a városházán, miután a felesége az oroszok tolmácsa volt Botond ezt a megjegyzést tette: „ezt az embert én ki fogom nyírni.” Ezt nem olyan értelemben mondta, hogy ő most már rögtön intézkedne is az ügyben, hanem, amint a kérdezési módjából kivettem, tőlem szeretett volna még terhelő adatokat, aminek alapján valóban kivégeztethesse Szarkát. Ezután a beszélgetés után átadtak a rendőrségnek internálás végett. Megjegyzem a Bo- tonddal való beszélgetés előtti napon, vagy talán ugyanezen a napon, de még a Botond által történt kihallgatásom előtt láttam bejönni az épületbe Pintér főispánt, aki akkor már hadműveleti kormánybiztos volt, Gyökér alispánnal együtt. Az volt az érzésem, hogy az én ügyembe jöttek és valóban röviddel ezután ki is hallgatott Botond. Botond kijelentette előttem, hogyha a legkisebb adatot talált volna ellenem kinyírt volna. Amikor én azt kértem, hogy miután nincs ellenem terhelő adat hagyják abba ezt a meghurcolást és bocsássanak szabadon Botond ingerülten azt felelte, hogy nézzek a gallérjára ahol csak három csillag van, van olyan is, akinek több van és az intézkedik. Mikor én azt kérdeztem, hogy kicsoda, hát az akkor, azt felelte, hogy Pintér főispán és hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon a hátam mögött álló rendőrökre kiáltott: „kinek az utasítására vannak itt” azt felelték, hogy a Pintér főispán utasítására. ’’Kinek az utasítására viszik el ezt az urat internálásra” szintén azt felelték, hogy Pintér utasítására. Mindebből nem következtethetek egyebet, mint hogy a számonkérő székhez is Pintér utasítására kerültem és az internálásom is tőle ered. Erre különben később meg is kaptam az internáló határozatot Pintér aláírásával. Bizonyos vagyok abban is, hogy Vörös Pintér és Gyökér utasítása alapján talált meg, mert más nem tudhatta, hogy Veszprémben vagyok és Vörös már határozottan azzal jött a főispáni előszobába, hogy én ott vagyok. Az alatt az idő alatt, amig én az előszobában vártam a főispánnál, Gyökér László volt bent, és ugyanakkor referált a főispánnak Gyarmathy helyettes polgármester is. Különben nyilvánvaló, hogy az a főispánhoz való visszainvitálásomnak nem is lehetett az a célja, hogy Pintér beszéli akarjon velem, mert én Vörössel közöltem is, mielőtt a rendőrségre mentem volna vele, hogy nem mehetek, mert a főispán vár engem és Vörös akkor semmi szín alatt nem mert volna elvinni, amíg a főispán nem beszélt velem, viszont Pintér nem is akart beszélni velem, mert az én fogva tartásom ideje alatt ha lett volna velem beszélnivalója beszélhetett volna velem. 74
