Harmat József: Roma holokauszt a Grábler-tónál. A székesfehérvári és várpalotai cigányok tömeges kivégzése várpalotán 1945-ben - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 34. (Veszprém, 2015)
II. Forrásközlések - Közállapotok
1. A várpalotai bányászok helyzete Budapest, 1940. július 4. Közállapotok A M. Kir. Csendőrség Nyomozóosztálya Parancsnoksága, 12.370. B.kt. 1940. Magyar Királyi Belügyminisztérium VII. Rés. Osztálya, 1940-7-10988. (Érkezett: 1940. július 8.) A Magyar Királyi Belügyminiszter Urnák /Közbiztonsági Osztály Vezetője/ Szigorúan bizalmas! Budapest, 1940. július 4. A hadüzemmé nyilvánított várpalotai bányában foglalkoztatott bányászok körül lefolytatott puhatolás eredményét az alábbiakban jelentem: A várpalotai „Unió” szénbányát 1939. augusztusban a salgótarjáni kőszénbánya érdekeltség vette át. Jelenleg 987 férfi és 9 női munkás van a bányánál alkalmazva. A bánya szociális viszonyai kedvezőtlenek. Nincs az üzemben fürdő, így a munkások zúgolódnak, mert munka után nem tudnak megmosakodni. A munkáslakások is rosszak. A munkabérek az élelmiszerek és egyéb életszükségleti cikkek árához viszonyítva alacsonyak. A munkások nagyrésze (külszíni munkások és napszámosok) 30- 40 fillér órabárt kapnak, ami 2 pengő 40 fillértől 3 pengő 20 fillér napi keresetnek felel meg. A szakmunkások keresete napi 5-6 pengőre tehető. Várpalotán a nagyszámú katonaság fogyasztása következtében a megélhetési viszonyok jóval drágábbak, mint más vidékeken. Az élelmiszer és életszükségleti cikkek árai állandóan emelkednek. Ezzel szemben a bányászok bére nem emelkedett. A bányaigazgatóság arra hivatkozik, hogy a szén árakat a kormánybiztosság állapította meg, ezért nincs módjában bérjavítást adni.300 Fentiek miatt a munkások nagy része elégedetlenkedik. Gyakoriak a panaszok, hogy más foglalkozási ágakban jobb kereseti lehetőségek vannak. Hangoztatják a munkások, hogyha kérelmeiket nem orvosolják, elszöknek munkahelyükről. Az utóbbi hetekben többen megszöktek a munkások közül. A közeli falvakban lakó munkásokat az üzemi katonai parancsnok visszavezettette a bányába és fegyelmi úton megfenyítette. Ezek a munkások azt hangoztatják, hogy ha nem orvosolják sérelmeiket, akkor távolabbi vidékekre szöknek, hogy az üzemi katonai parancsnok ne tudja visszakísértetni őket. 300 Ugyanerről: SZÍJ (1996) 272-274. 55
