Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Kovács Kálmán Árpád: Padányi Bíró Márton és a bécsi valláspolitika erővonalai az 1750 és 1760-as években
Padányi Bíró Márton és a bécsi valláspolitika erővonalai az 1750-es 1760-as években kell használni, de ez a katolikus tisztviselők feladata lenne, akiknek számát nem kell mérték felett növelni, még ha a katolikus lakosság aránya növekszik is az adott városban. Az alapítványok124 ügyeibe nem kell beavatkozni.125 Végül Mária Terézia Stupan szellemében való eljárást írt elő. 1767. április 16-i végső döntése szerint az 1699. szeptember 5-i Lipót-féle rezolúció [vagyis a korábban látott katolikus pótdiploma - KKÁ] szerint kell eljárni, miszerint a levéltárak megőrzését mindig két személyre kell bízni, egyre a katolikusok és egyre a nem katolikusok közül.126 Az elért eredményekre tekintettel Bajtay püspök már 1765 nyarán azt újságolta Halmágyi guberniumi titkárnak, hogy a vallás ügyében nagy változások várhatóak: Mária Terézia canonica portiót hasíttat ki a bevett vallások papjainak, de cserébe elveszi tizedjövedelmeiket, hogy a befolyó többletet egy általános vallásalap javára fordítsa.127 A bevett vallások canonica portiojáról szóló rendelet azonban a vártnál keményebb diónak bizonyult. Az 1744 óta hivatalosan a bevett vallások közé sorolt unitus (görög katolikus) egyház személyi és anyagi helyzetét tekintve rendezetlen volt. Komolyabb előrelépés akkor történt ebben az ügyben, amikor az 1773 tavaszán Bécsben tartott unióügyi konferencia nyomán Mária Terézia 1773. augusztus 11-i leirata felszólította a Guberniumot, hogy az unitus klérus a korábbi rendelkezéseknek megfelelően személyében (Personali) és vagyonában (reali) adómentessé tétessék, és minden zaklatástól védjék meg.128 A Katolikus Bizottságnak ezen túl ki kellett mutatnia azt a különbséget (den Unterschied), amely a görög és a latin rítus papjai, valamint a másik kettő (sic!) bevett vallás lelkipásztorai között fennállt, és ennek tükrében megfelelő eszközt kellett javasolnia annak érdekében, hogy a görög rítusú unitus plébánosok a többiekkel való egyenjogúsítását (gleichgestellt) el lehetett érni, és amellyel meg lehetett volna akadályozni, hogy az őket illető javadalmak (beneficia) megőriztessenek az ezek korlátozására törekvő igyekezetekkel szemben.129 E feladatok elvégzése után csak 1777-ben rendeltetett el, hogy minden (bevett) 124 Borié ezen a helyen a kolozsvári ispotály ispánságára tett utalást, melyet három év huzavona után Mária Terézia végül katolikus alapításnak minősített, és azt eredeti tulajdonosainak visszaadni rendelte. Vö. Szádeczky (1906) 228. és bíró (2007) 166. 125 Ember (1983) 1250-1254., 1385-1387., hivatkozással az ÖStA HHStA StRA 1490/l766-ra. 126 ÖStA HHStA StRP 559/1767 (Stupan) (Curr) az Erdélyi Kancellária két, február 20-i és 27-i jegyzőkönyve erdélyi vallási ügyekben, cirk.: március 17. (exp. április 16.), Resolution auf das Protokoll vom 20 Febr 1767 ad 4tum. 127 Szádeczky (1906) 203. 128 MNL OL F53 3536-os kötet Commissio in Publico-ecclesiasticis 7691/1773 szeptember 15-i ülés. Ref.: Möringer. B. Rescriptum R. Die 11. M. Aug. a.c. 129 MNL OL B2 AG 1614:1773 Gróf Blümegen 1773. augusztus 12-i előterjesztése. Az előterjesztés 4-5. oldalán. Votum. 87
