Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Kovács Kálmán Árpád: Padányi Bíró Márton és a bécsi valláspolitika erővonalai az 1750 és 1760-as években
Kovács Kálmán Árpád 1545-ös elődei - gátat igyekezett vetni a parttalan vallási újításoknak, és ilyen szempontból is védte a néhány év múlva már bevett vallásfelekezeteknek nevezett közösségeket. Keletkezésének idején az innovációs törvények az antitrini- táriusok mérsékelt, adorantista és radikális, Krisztus imádását teljesen elutasító irányzata közötti leszámolás eszközeivé váltak.37 Dávid Ferencet 1578-ban letartóztatták, s 1579-ben börtönben halt meg.38 A dávidi irányzattól való elzárkózás jegyében fogadtak el Blandratáék egy adorantista hitvallást, amely szerint Krisztust közvetlen imádás illeti - nem úgy mint legfőbb örök istent, hanem mint ki hatalmát az időben az Atyától kapta. Ennek ellenére a 16. század utolsó két évtizedében a tiltott unitárius irányzatok tovább radikalizálódtak, és létrejött az Ószövetségen alapuló, a zsidóság tanításaihoz egészen közel álló szombatos szekta.39 A szombatosság különösen Udvarhelyszéken nyert nagyobb befolyást. Bár Rákóczi Zsigmond idején 1606-ban, Báthori Gábor alatt pedig 1610-ben hoztak ellenük törvény, de erélyes intézkedés velük kapcsolatban az akkori rendezetlen viszonyok, majd Bethlen Gábor türelmes magatartása következtében nem történt.40 I. Rákóczi György elődjénél kevésbé volt türelmes. 1638-ban a dési törvényszéken tárgyalásra tűzette az unitáriusok ügyét. Az itt szembenálló felek hosszas vitája után helybenhagyták az unitáriusok 1579. évi mérsékelt, adorantista hitvallását mint a recepta unitaria fundamentumát (kiemelés Endes Miklóstól). A dési egyezség (complanatio) létrejötte után a törvényszék megkezdte működését a szombatosok mint istenkáromlók ellen. A fej- és jószágvesztésre ítélt szombatosok büntetését a fejedelmi kegyelem börtön- büntetésre enyhítette, ami addig tartott, míg az elítélt át nem tért valamelyik bevett vallásra. A várakban a foglyokat a református prédikátorok vették gondjaikba, hogy őket megtérítsék.41 Mindezek alapján elmondhatjuk, a kor Erdélye az általánosan elfogadottnál jóval toleránsabb volt, és európai, nyugati mércével mérve szinte elképzelhetetlen vallási sokszínűséget és békét tudott megvalósítani, mindez mégis nagyon távol áll a felvilágosult természetjog értelmében vett lelkiismereti szabadságtól. A protestáns Erdély is tudott olyan gumijogszabályokat alkotni, amelyek a bevett felekezeteket védték, az abból kizártakat pedig elnyomással, esetenként üldözéssel sújtották. Annak ellenére, hogy az Erdély jogrendjét a katolikus- és innovációellenes törvényekkel együtt megerősítő Diploma Leopoldinum alapján Illyés Andrást 1697-ben eltanácsolták Erdélyből, 1699. november 12-én a jezsuiták ünnepélye37 Trócsányi (1988b) 94. 38 Tóth-Kása-Tőkéczky (1997) 157. 39 Tőth-Kása-Tőkéczky (1997) 157. 40 Endes (1935.) 228. 41 Endes (1935) 229. 68
