Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)

Kovács Kálmán Árpád: Padányi Bíró Márton és a bécsi valláspolitika erővonalai az 1750 és 1760-as években

Padányi Bíró Márton és a bécsi valláspolitika erővonalai az 1750-es 1760-as években

lyek tanítsák. Katolikus püspök kinevezésére csak 1696-ban került sor, a korábbi gyulafehérvári kanonok, Illyés András 1697-ben magánemberként vissza is jött az országba, de méltó rezidencia híján hivatalát nem tudta elfoglalni, ráadásul a protestáns többségű Gubernium csendben el is tanácsolta az országból. A kormányszerv indoklása az volt, hogy a püspök „ne háborítsa a haza csendjét, törvényét és unióját’’.31 A haza törvényeinek megháborítása ezúttal már nemcsak az Approbáták katolikusellenes cikkelyeit jelentették, hanem a Diploma Leopol- dinum azon rendelkezéséét is, amely szerint a bevett vallások rendszerébe semmi újítás nem fog behozatni. I. Lipót nem szavatolja régi templomaik, iskoláik, lelkészségeik visszaadását. Nincs más papság (lásd jezsuiták) vagy egyházi személyek (lásd katolikus püspök) behozatala, és ezek ellenkezőjét nem fogja elérni az egyházi vagy világi rend semmiféle tiltakozása sem.32

Ezen a helyen ki kell térnünk az innováció vagyis a hitújítás kérdéskörére. Révész Imre szerint az 1568-as tordai országgyűlés - a szélsőséges unitárius eszmék hatása alatt - egyenesen korlátlanná tette mindenféle igehirdetés szabadságát. Ezt az akkor hallatlan szabadelvű valláspolitikai elvet viszont a törvényhozás már két év múlva érvénytelenítette.33 R. Várkonyi Ágnes szerint az 1568-as törvény többféle szellemi gyökérre vezethető vissza: Erasmusra, az őt követő humanista antitrinitárius gondolkodókra, de a törvény születésénél ott bábáskodtak a fejedelmi tanács és a rendek is, akik a lelkiismeret szabadságát az államérdekre vezették vissza.34 Az 1570-es ún. innovációs törvény a század ’40-es éveinek törvényei után ismételten kimondta, hogy a fejedelem nem avatkozhat bele a vallás ügyeibe, viszont kötelessége, hogy az „innovátorokat” megbüntesse. R. Várkonyi Ágnes szerint itt innovátorokon az 1568-as törvény alapjain változtatni akarókat kell érteni, és ez a törvény volt hivatva megakadályozni, hogy hatalmi változással egyik vagy másik vallás a közhatalom támogatásával jusson előnyhöz a másik rovására.35 Az értelmezés teljesen helytálló, hiszen a reformátusok ugyanilyen értelmezés alapján, az innovációs tilalomra hivatkozva utasították el 1773-as sérelmi iratukban a szükség- vagy bábake- resztség kötelező állami bevezetését, mint ami elfogadott hitvallásukkal ellenkező vallásújításra kényszeríti őket.36 Másrészt a törvény - mint 1544-es és

31 Marton-Jakabffy (1999) 42.

32 Marton-Jakabffy (1999) 43.

33 Révész (1995) II. 20.

34 R Várkonyi (1993) 264.

35 R Várkonyi (1993) 265., 267.

36 HHStA StRP 4222/1770. Billet an Gr. Breuner, exp.: november 28.; HHStA StRP 227/1771. az Erdélyi Kancellária in Religiosis jegyzőkönyve 1770. december 18-i keltezéssel, 1771. cirk.: január 16., recirkulálva február 3-án, exp.: február 6-án. Puncto 6°. Lásd korábban. MNL OL B2 AG 1678:1773 tartalmi összefoglalás (a reformátusok kérelme). Die Achte Beschwerde.

67