Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Bárth Dániel: Katolikus felvilágosodás és népi kultúra a 18. századi Magyarországon
Bárth Dániel Rituale Romanum (1614) megújított és egységesített szövegét alkalmazzák.35 Nem hivatalos (vagy „fél-hivatalos”) szerzetesi kézikönyveink szintén a kora újkori európai mintákat követik, és inkább benedikciókat, mint a megszállottságot gyógyító exorcizmusokat tartalmaznak. Ezek a liturgikus szövegek rengeteg tanulsággal járnak a démoni árcumpossessio-val kapcsolatos nézetek szempontjából, hiszen az imádságok nagy része a levegőben, vízben és a földi lét megannyi terrénumában jelentkező démoni behatás lehetőségével számolt. A „kis” exorcizmusok által megtisztított területekre (házra, udvarra, földekre, tárgyakra, növényekre, állatokra, különféle anyagokra stb.) az áldást kérő bene- dikciók biztosították az isteni kegyelem kiáradását. Minthogy a kora újkori magyarországi benedikciókkal már máshol, többek közt egy önálló kötetben is részletesen foglalkoztunk,36jelen fej ezetben figyelmünket inkább az úgynevezett „nagy” exorcizmusok felé fordítjuk. Nyilvánvalóan közelebb jutunk célunk eléréséhez, ha az egyházi levéltárak 18. századi anyagában olyan iratkötegeket keresünk, amelyek egy-egy ördögűzési botrány kapcsán keletkeztek.37 Az ünnepélyes exorcizmus ugyanis ebben a korszakban már leginkább nagyszabású skandalumhoz vezetett. Az efféle ügyekben felvett vizsgálati jegyzőkönyvek, tanúkihallgatások és levelezések elemzésével közelebb kerülhetünk a klerikus és laikus gondolkodás mélyrétegeihez. Az elmúlt években két ilyen esettel foglalkoztunk részletesebben: az egyik történet a történelmi Magyarország keleti, a másik a déli határán játszódik. Nyilván nem véletlenül. Az említett területek római katolikus lakossága szoros közelségben élt az ortodoxiával, annak román és szerb változatával. E határhelyzet fontos tanulságokkal járhat a vallási mezők korabeli és későbbi (sőt jelenkori!) érintkezésének vizsgálatában. Az első eset38 színtere az erdélyi Csíkszentgyörgy, dátuma 1726. A főszereplő a helyi plébános és egy megszállottként (energumena) aposztrofált asszony, akinek időnként erőteljes rángásokkal jelentkező rohamai voltak. Arról nem szólnak a források, hogy a pap miként győződött meg az asszony megszállottságáról, ám annál elszántabban igyekezett ezt a tényt később a kételkedő paptársainak és a falubelieknek bizonyítani. A tanúk elmondása szerint még prédikáció közben is azzal fenyegetőzött, hogy aki nem hiszi el, hogy a nőben ördög lakik, az elkárhozik. A plébános egyik levelében arról írt, hogy a nő kezébe adta az oltáriszentséget és úgy eskette meg, hogy démonok szállták meg. A pap véleménye szerint nem 35 Bárth (2010) 429-438. 36 Bárth (2010). 37 Lásd a párhuzamokat: Ernst (1972); Midelfort (1992), (2005); Almond (2004); Johnson (2005). 38 Lásd az eset bővebb leírását, pontos hivatkozásokkal: Bárth (2008b). 46
