Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Bárth Dániel: Katolikus felvilágosodás és népi kultúra a 18. századi Magyarországon
Bárth Dániel Operacionalizálás Forrásadottságok A következőkben a teljesség igénye nélkül sorolok fel néhány olyan forrás- csoportot, amelyek segíthetik az imént felvetett kérdéskör vizsgálatát.16 1. Mivel a felvilágosult abszolutizmus rendelkezései a Habsburg Monarchiában elválaszthatatlanok a katolikus felvilágosodás mozzanataitól, elsőként a császári-királyi rendelkezések jelentősége emelkedik ki témánk szempontjából. Ezek módszeres kiaknázása még a nyomtatott kiadású rendelkezések esetében sem történt meg.17 Alkalomszerű publikációk láttak napvilágot többek között a boszorkányüldözések betiltása, a temetkezés rendjének szabályozása, az ünnepek rendezése vagy a falusi iskolai oktatás szabályozása kapcsán, hogy csak néhány olyan témakört említsünk, amelyek ezer szállal kapcsolódnak a népi kultúrához. A népszokások, népi vallásosság történetét vizsgáló szakirodalom időnként említést tesz II. József több olyan radikális rendelkezéséről, amelyek egy-egy szokáselem (pl. házszentelés, votiv-tárgyak, Mária szobrok öltöztetése, boricza tánc) betiltására irányultak.18 Ritkán vizsgálták viszont e rendelkezések helyi fogadtatásának, végrehajtásának mechanizmusait, amelyben az imént említett alsópapságnak volt kulcsfontosságú szerepe. 2. A másik fontos és ismert forráscsoportot a középszintű egyházi irányítás dokumentumai, elsősorban a különféle egyházmegyei statútumok, püspöki körlevelek, konzisztóriumi jegyzőkönyvek jelentik. Ezekből egyrészt az egyházi vezetők viszonyulása érhető tetten a központi hatalom (állam) rendelkezései irányában. A püspöki körlevelek megmutatják, hogy a regionális egyházi vezetés miként interpretálta a felvilágosult abszolutizmus új típusú elvárásait. Másrészt nagyon gyakran ezek a középszintű irányítási dokumentumok alakították ki az elvárásokat: ilyenkor nem a felső rendelkezések, hanem inkább a mögöttes attitűdváltások nyomai kereshetők.19 Mivel e rendelkezések másolatai végül a plébániák irattáraiban kötöttek ki, szerencsés esetben a lokális adaptációk első mozzanatai is megragadhatók. 3. Az egyházmegyei és a plébániai szint között nem szabad elfeledkezni az esperesi kerületek normatív szerepéről sem. Egyházmegyénként változó jelentőséggel, de a korszakban szinte általánosan működtek bizonyos formális gyűlések, az ún. esperesi koronák, amelyeken a kerület papsága vitatta meg az 16 Vö. Bárth (2008a); Göttsch (2007). 17 Kiváló példa Gottschall (1979). 18 Bárth (2009a). 19 Bárth (2003). 42
