Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)

Bárth Dániel: Katolikus felvilágosodás és népi kultúra a 18. századi Magyarországon

Katolikus felvilágosodás és népi kultúra a 18. századi Magyarországon

húzódnak az egyes katolikus megújulási tendenciák határai: egy-egy konkrét zsinati vagy szentszéki intézkedés hátterében meddig használhatjuk a meg- újulás/reform, mikortól a (korai) felvilágosodás magyarázó kategóriáit? A katolikus felvilágosodás két kulcsfogalma, a racionalizmus és a tolerancia közül leginkább az elsővel vagyunk bajban, hiszen az észközpontúság éppen a népi kultúra bizonyos elemei kapcsán már a 18. század első felében számos reformhatározat mögött tetten érhető. A tolerancia Magyarországon jobbára csak a jozefinizmus korszakában hoz tisztán észlelhető szemléleti változásokat. Ez is felveti a kérdést: vajon mennyire számolhatunk az egyházi felvilágosodás és a felvilágosult abszolutizmus szoros párhuzamosságával Magyarországon, amely ebben a régióban - a nyugati modellekhez képest - általános jellemzőként tűnik föl?12

Különösen nehéz helyzetben vagyunk, ha a népi kultúrával kapcsolatos egyházi attitűd változásait szeretnénk megragadni, hiszen az egyházi irányítás főbb trendjei gyakran egy irányba tartanak az egész század folyamán. Meg kell találni azokat a csomópontokat, amelyek kapcsán az egyházi attitűdváltások élesebben megfigyelhetők. Az alábbiakban erre teszünk kísérletet egy esettanulmány keretében.

Mielőtt azonban erre rátérnénk, feltétlenül utalnunk kell az alsópapság közvetítő szerepének fontosságára, amely Magyarországon szintén kiesett a korszakkal foglalkozó történeti érdeklődés látóköréből.13 Pedig véleményem szerint az egyházi irányítás és a lokális közösségek közötti érintkezési zónában éppen az alsópapság szemléletváltásának és konkrét intézkedéseinek nyomait kell megvizsgálnunk ahhoz, hogy megértsük az egyházi felvilágosodás és a népi kultúra kapcsolatának bonyolult szövevényeit. Bálint Sándor, a vallási néprajz legkiválóbb magyar kutatója többször kissé méltatlankodva és elítélően utal műveiben a „jozefinista papság” idegenkedésére bizonyos népi ájtatossági formákkal kapcsolatban, ám e megváltozott papi attitűd mélyvizsgálatát nem végezhette el.14 Alapos forrásfeltárások hiányoznak például a papi szemináriumok tanári gárdájának mentalitásváltása, irányultsága kapcsán,15 de nagyon keveset tudunk az állami szándékok és rendelkezések helyi végrehajtásáról, illetve az ezekre adott lokális papi reakciók mibenlétéről is.

12 A kérdéshez vő. Wandruszka (1973).

13 Vö. Plongeron (1974); Tackett (1977); Julia (1996); McManners (1998); Beck (1988); Dippold (1998); Freitag (1998); Haag-Holtz-Zimmermann (2002). A legújabb hazai eredményekre lásd; Bárth (2013).

14 Bálint (1944).

15 Wehrl (1966).

41