Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Bárth Dániel: Katolikus felvilágosodás és népi kultúra a 18. századi Magyarországon
Bárth Dániel be egy-egy egyházmegye vagy egyháztartomány egyházszervezeti, hitéleti és mentalitástörténeti változásait. Pedig európai minta akadna bőven! Az elmúlt bő évszázadban - főként a német nyelvű és francia kutatásokban - példaadó monográfiák tucatjai készültek el a tárgykörben.5 Ezek sokszor egy-egy egyházi vezető tevékenysége köré szervezték adataikat.6 Gyakran kitértek többek között a népi vallásosság, a népszokások, a néphit, a mágia és a babona elleni harc stb. kérdésköreire.7 E nemzetközi kutatások arra figyelmeztetnek, hogy a katolikus felvilágosodásnak regionálisan eltérő változataival számolhatunk a 18. századi Európában. A jövőbeni magyarországi - primer forrásfeltáráson alapuló - áttekintések eredményei csakis európai kitekintésben lesznek értelmezhetők. A magyarországi katolikus felvilágosodás jellemzésének egyik alapvető kérdése, hogy mely időszakban számoljunk annak „virágkorával”. A francia egyháztörténet-írásban Bemard Plongeron az 1770-1830 közötti bő fél évszázadot jelölte meg, amely alatt a katolikus felvilágosodás eszmeáramlata a legdinamikusabban éreztette hatását.8 A német kutatásokban már a 18. század derekának évtizedei is többször ebben a keretben értelmeződnek, míg a század első fele kapcsán az egyházi korai felvilágosodás (Früh-Aufklärung) megnyilvánulásairól tesznek említést.9 A magyarországi egyházi fejlődés e nyugateurópai példákhoz képest megkésettséget mutat, amely elsősorban a török hódoltság következményeként jelentkezett. Az ország nagy részén csak a 17. század végén, de leginkább csupán a 18. század első harmadában indulhattak be azok a reformfolyamatok, amelyek a Tridentinum megújult katolicizmusát jellemzik, ugyanakkor ez egy időben zajlott le az egyházszervezet kiépülésének és a felekezeti határok megszilárdulásának folyamatával. A katolikus reform/ megújulás és a konfesszionalizáció együttes jelentkezése teszi igazán sűrű és izgalmas kutatási periódussá a 18. század első felének időszakát.10 A korábbi (egyház)történetírás11 ezeket az évtizedeket a „későbarokk” gyűjtőfogalommal illette, amely - véleményem szerint - érdemein felül túlterhelt eszme-, egyház-, irodalom- és művészettörténeti kategóriaként mára alkalmatlanná vált az általános értelmű használatra. Ma még nem látszik világosan, hogy hol 5 Merkte (1910); Posch (1937); Schnürer (l94l) 205-272.; Goy (1969); Hagen (1953); Winter (1962); Wehrl (1966); Baumgartner (1975); Lengenfelder (1990); Breuer (2001); Fritsch (2004); Spehr (2005). 6 Sägmüller (1906); Rössler (1914); Schöttl (1939); Dülmen (1967); Fronzek (1983); Haefs (1998); Romberg (1999); Müller (2005); Pichl (2007); Stein (2007). 7 Például: Kimminich (1989); Pott (1992); Schlögl (1995); Brückner (2000b); Siemons (2002). 8 Plongeron (1969). 9 Hartinger (1985); Winter (1966). 10 Bárth (2005) 16-18. 11 Például Kosáry (1980). 40
