Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Forgó András: Az egyházi középréteg politikai szerepvállalása a török kiűzése után
Forgó András katolikus egyházmegye területén feküdt, így Bacsinszky püspöknek a római katolikus főpapokkal történt egyenjogúsítása elsősorban Eszterházy érdekét sértette. Az egyenjogúsítás politikai következményeit azonban a prímás korábbi állásfoglalása sem tudta megakadályozni. A munkácsi káptalan küldötteinek tevékenységétől függetlenül Bacsinszky András az országgyűlés megnyitása után néhány nappal megkapta a meghívót. Miután Budára érkezett, ő is felkereste a főméltóságokat, hogy közbenjárjon káptalanja érdekében, és megnyerje támogatásukat a saját ügyében is.44 A meghívó ugyanis formaszöveg volt, nem rendelkezett a meghívott országgyűlési üléshelyéről, ezt a szokásjog alapján helyben kellett meghatározni. Ahogy korábban már láttuk, ez a kérdés a korszakban különös jelentőséggel bírt. A római katolikus püspökök a század elején ádáz harcot vívtak az ülésrendről, így tisztázva az egymás közötti rangsorrendet.45 A század végén pedig a görögkatolikus püspököknek kellett biztosítani saját pozíciójukat a felsőtáblán: azt kívánták elérni, hogy a római katolikus klérus tagjai közé ülhessenek az ott már elfogadott szentelési sorrend alapján. Az országgyűlés megnyitása után egy hónappal, 1790. július 9-én a munkácsi káptalan is megkapta a királyi meghívót, a két küldöttnek pedig otthonról gyorsan elküldték a megbízólevelet és a követutasítást. Miután az előbbit átadták a személynöknek, a munkácsi székeskáptalan hivatalos országgyűlési követeivé váltak. Ez augusztus 13-án történt, ekkor foglalhattak helyet az alsótáblán. Azonban bizonyosan nem ott, ahol szerették volna, vagyis a székeskáptalanok követei között, mert még a novemberi levélváltásban is szerepel a káptalannak ez az igénye. Ezenkívül szerettek volna pecséthasználatijogot szerezni a hiteleshelyi tevékenység folytatásához, amely bevételi forrást és presztízsnövekedést is jelentett volna számukra.46 Ezt a két célt ezen az országgyűlésen még nem sikerült elérniük,47 azonban legfőbb törekvésük eredménnyel járt: a magyar rendiség befogadta tagjai közé a munkácsi székeskáptalant. Sőt egyik kano- nokja részt vehetett az országgyűlés berekesztése után összeülő vallásügyi bizottság munkájában. Erről a bizottság felállítását elrendelő törvénycikk is megemlékezik.48 44 KTÁL 151. 5/160. föl. 7r-10r. 45 Erről részletesen: Eckhart (1941). 46 KTÁL 151. 5/160. fol. 12r-21v. 47 Az országgyűlések hivatalos naplóiban a megjelent rendekről közzétett listákból arra lehet következtetni, hogy a két görögkatolikus káptalan csak az 1796. évi országgyűlésen nyerte el végleges helyét az alsótáblai klérus sorai között (Naponként való 1790-1791, Naponként való 1792, Naponként való 1796). A pecséthasználatról is tárgyalt még az 1792. évi országgyűlés. MNL OL N 57 Lad. K Nr. 2. Fase. E. Nr. 19. 48 1791. évi LXVII. te. Itt a bizottság tagjaként Pastelli János szerepel, de a káptalan végül Scsav- niczky Mihályt delegálta. KTÁL 151. 5/481. 34
