Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Forgó András: Az egyházi középréteg politikai szerepvállalása a török kiűzése után
Forgó András egyre felszínesebben ír. A július 16-i ülésnappal végleg megszakad az elbeszélés fonala, pedig az 1712. évi ülésszak augusztus végéig tartott. P. Engelbert naplója egyrészt azért fontos forrás a köztörténet kutatói számára, mert adatai segítenek eloszlatni azt a homályt, amely az az évi ülésszak kronológiáját fedi.27 Ennél is fontosabb azonban, hogy részletes betekintést enged az egyháziak század eleji politikai tevékenységébe. Az 1708-1715. évi országgyűlés felekezeti kérdéseit ugyanis eddig jórészt Zsilinszky Mihály kuta- tásaibólismertük,28akiaProtestánsIrodalmiTársaságmegbízásából,nemmeglepő módon a református és evangélikus felekezetű diétái kisebbség küzdelmeire összpontosított, sokszor a ma embere számára meglepő elfogultsággal. Munkájának nagy eredménye azonban, hogy kimerítően hasznosította Sopron város követének, Dobner Ferdinánd szenátornak az országgyűlésről, és kifejezetten a protestáns rendek tanácskozásáról készült, nagy terjedelmű feljegyzéseit.29 Az országgyűlés történetére vonatkozó legújabb kutatások is megerősítik, hogy a felekezeti viszály komoly szerepet játszott az 1708 és 1715 közötti ülésszakokon,30 P. Engelbert naplójából azonban világossá válik, hogy a katolikus klérus ekkor távolról sem csak a protestánsok visszaszorításával volt elfoglalva. A május 11-étől Keresztély Ágost prímás-érseknél tartott egyházi tanácskozásokon jelentős pozícióharcok zajlottak az egyháziak sorai között. Ezek nagyrészt a szerzetesek befogadásáról és egymás közti erőviszonyaikról szóltak, amelyek a kor sajátos felfogása szerint közvetlen kifejezést nyertek az alsótáblai ülésrendben.31 A viták három kérdéskörre összpontosultak: a pálos rend általános főnöke és a bencés Szent Márton főmonostor (Pannonhalma) főapátja közötti rivalizálásra, az újonnan megtelepedni kívánó külföldi, vagyis a Habsburg Monarchia más tartományaiból érkezett szerzetesközösségek magyarországi helyzetére, valamint a jezsuiták országgyűlési képviseletére. A kérdést eldöntő főpapság az esztergomi érsek vezetésével határozott álláspontot képviselt: a monasztikus hagyományokat követő, a trienti szerzetesi ideáltól32 távol álló közösségek ellenében a kor egyházi szemléletében kívánatosabb szerzetesrendeket támogatta. A magyar nemzetiségű püspökök pedig - Keresztély Ágost a szász választófejedelmi család zeitzi ágából származott - kifejezetten rossz szemmel nézték a külföldi szerzetesek magyarországi tevékenységét. Bár ezt a Morvaországból érkező P. Engelbert egyértelműen az idegenekkel 27 A kérdésről részletesen: Forgó (2013) 58-63. 28 Zsilinszky (1897). 29 OSZKK Föl. Lat. 565. és Föl. Lat. 590. 30 Szíjártó (2009). 31 A kérdésről általában: Wellmann (1940-1941), Stollberg-Rilinger (1997). 32 Vő. Beales (2003) 29-34. 30
