Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)

Szilágyi-Kása Anikó: Nomen est omen (?) Felekezeti névadás a 18. századi Veszprém megyében

Nomen est omen (?)

nép esetében a pogány kori és keresztény nevek rövidebb-hosszabb ideig tartó egymás mellett élését jelentette, vagyis nem jelentett azonnali névstruktúraváltást.6

Az európai névkincs igazán keresztény arculata a martirológiumi7 (vagy kalen- dáriumi) nevek terjedésével alakult ki, miután a 10. század körül teljes támogatásra lelt egy merőben új névadási motiváció: az egyházi vértanúk és szentek neveinek választása. Ennek kedvezett az érett középkor intenzív ereklye- és szenttisztelete is. A keresztény mártírok és szentek utáni névadás Észak-Itália városaiból indult ki, és terjedt el előbb nyugati (francia nyelvterületen), majd északi és keleti irányban (germán, onnan szláv - és magyar - nyelvterületen) egész Európában.8 Hódító útjukon a martirológiumok állandóan új nevekkel gyarapodtak: „folyamatosan fogadtak be ún. »nem keresztény« neveket",9 amelyek azután a közös, keresztény európai (nemzetközi) névkincs részévé váltak. Magyarországon az egyházi nevek „igen gyorsan terjedhettek már az Árpád-korban is, a Budai Zsinat után pedig még inkább".10 Az egyházi nevek a 14. századra Magyar- országon is általánossá váltak, a pogány kori magyar nevek közül csak néhány élte túl „a kereszténység névstruktúra-változtató hatását".11

Az európai nyelvekben használatos keresztény (bibliai és martirológiumi) nevek nyelvi tekintetben jövevénynevek: héber, görög, latin, szláv stb., világi (László) vagy egyházi (Sámuel) eredetűek, amelyek különböző nyelvi stratégiák által alkalmazkodtak az átvevő nyelvekhez. Ez a magyarban többek között az egyházi latin közvetítésével érkező nevek rövidülését, leggyakrabban a latinos végződés elhagyását jelentette, pl .Josephus > József, Marcus > Márk. A magyarba történő átvételjellegzetesjelensége a hangsúlyeltolódás, az elsőszótagi hangsúly használata a jövevénynevekben is: El’isabeth > ‘Erzsébet, Catha’rina > ’Katalin. Bizonyos nevek átvételekor megfigyelhető a magánhangzó-harmónia szerinti hasonulás: Martinus > Márton vagy metatézis: Gregorius > Gergely stb. Az egyházi nevek magyarba történő átvételénél gyakran számolni kell a közvetítő (német) nyelv hatásával, pl. a Katalin esetében is.12

6 A Polyptichon Irmionis, a Saint Germain des Prés kolostor több mint tízezer jobbágyának nevét tartalmazó, a 9. század elejéről származó névjegyzékben pl. még 93%-os volt a pogány kori germán nevek aránya, Kohlheim (1996) 1050.

7 A martirológiumok kialakulásáról, terjedéséről, névhasználatban betöltött szerepéről lásd részletesen Vörös (2011) 61-82.

8 Kohlheim (1996) 1052.

9 Vörös (2011) 60.

10 Az 1279-es Budai Zsinat rendelkezett a keresztelés gyakorlatáról és arról is, hogy nevet csak a keresztelő pap adhat. Hajdú (2003) 359., idézett rész 360., Vörös (2011) 55.

11 Hajdú (2003) 369.

12 Fercsik-Raátz (2009) 323.

285