Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Miskei Antal: A ráckevei Szent Kereszt-templom a 18. században
A ráckevei Szent Kereszt-templom a 18. században a plébániai élet beindulásáról. Savoyai ezenfelül még egy kastélyt is építtetett Ráckeve északi határában, amelynek kápolnája 1714-ben készült el. Az 1840- ig működő egyházi intézmény jogállására nézve magánkápolnának (oratórium privatum) számított, amelynek bevételeivel a kastély mindenkori tulajdonosa rendelkezett. Egyediségéhez hozzátartozott még az is, hogy papja nem folytatott lelkipásztori tevékenységet. A kápolnát 1790. december 27-én Frideczky Ferenc plébános (1783-1802) áldotta meg a Szent Üdvözítő tiszteletére. Kezdetben az ortodox hívek is hallgattak benne csendes misét, akárcsak a római katolikusok. A fennmaradt iratok bolthajtásos, elegáns épületnek mondják. Körülbelül 100 ember fért el benne. Kőből készült Szent Kereszt-oltárán egy tabernákulum, hat gyertyatartó és két térdet hajtó angyalka szobra állt. Eucharisztiát nem őriztek a sekrestyében, csupán egy-két kelyhet és néhány fehér miseruhát. Portatiléjét a katolikus templométól kölcsönözte.22 A PLÉBÁNIA EGYHÁZJOGI HELYZETE Ráckeve római katolikus felekezetű lakossága 1777-ig a veszprémi püspökséghez tartozott. A 18. század elején újjáéledt plébániát 1737-től 1756-ig a budai esperességbe, 1757-től 1777-ig a ráckevei esperességbe sorolták be. A század első harmadában egyetlen kerület ölelte fel a Csepel-sziget plébániáit, amelyet a források hol budainak, hol fehérvárinak, hol pilisinek neveztek.23 A katolikus plébánia leányegyházainak száma eleinte meglehetősen sűrűn változott. Ennek tudható be, hogy 1733-ban Szigetbecse, Szigetszentmárton és Szigetújfalu, 1747-1759 között Lórév, Makád, Szigetbecse és Szigetszentmiklós, 22 SzfvPL no 4555. Ráczkeviensem parochiam et Ecclesiam tangentia 1772-1819. Frideczky Ferenc ráckevei plébános levele, 1791. január 2.; SzfvPL no 4555. no 495/1851. Szigly Károly ráckevei plébános kérelme, 1851. május 12.; SzfvPL Visitatio Canonica 1817. (Ráckeve); Kovács (1968) 57., 69., 72. és 78.16/b. jegyzet. A kápolnák típusaira, jogállására: Kiss (1931) 490.; Erdő (2001b) 148. 23 A veszprémi egyházmegye 18. századi esperesi kerületeivel legújabban Hermann István foglalkozott. A források okozta ellentmondást az ő munkája segítségével sikerült tisztázni: H ermann (2011) 96-99. További adatok: VÉL 1.1.8. Districtus Budensis, 1747.105.; SzfvPL Ltsz.: 5067/2. Padányi Biró Márton veszprémi püspök jelentése az egyházmegye területéről. 10., 14., 19. és 83.; Hornig (1903) 269., 313. és 324.; Vanyó (1933) 315.; Pehm (1934) 110. és 124.; Petrák (1949) 20. és 49.; Borosy (1994) 116. (no 3625). Ráckevén a reformátusok a Duna-melléki Egyházkerület Solti Egyházmegyéjébe, az evangélikusok a Bányai Egyházkerület Pest-Békési Egyházmegyéjébe, a szerbek és a görögök alkotta ortodoxok pedig a Budai Püspökség Budai Esperességéhez tartoztak. A viszonylag kis létszámú izraelita hitközösség a fővárosi zsidósággal tarthatott fenn szorosabb kapcsolatot. Erről: Sin (1988) 215., 221. és 228. 265
