Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Hermann István: A veszprémi római katolikus egyházmegye helynökei 1700 és 1777 között
Hermann István keresztszülők személye sem ad mindig egyértelmű támpontot az egyes családok elkülönítésére.53 Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a Padányi Bíró Márton biográfusa előtt ismert tény volt Séllyei Nagy János és Bíró Judit házassága, azonban a Séllyei Nagy Ignáccal való rokonság kérdését nem vetette fel.54 A két személy pályafutásában fiatal korukon túl további közös vonásokat is felfedezhetünk. A források szerint kanonokként mindkettejüket az idősödő Bíró közvetlen szolgálatára rendelte, s ez nyilvánvalóan utal a főpásztor és köztük fennálló, a káptalan többi tagjához képest minőségileg más kapcsolatra, vagy annak a lehetőségére. Az oldalkanonok (canonicus a latere) tisztsége a korszakban nem létezett, azonban előbb az idős Acsádi Ádám, majd Padányi Bíró Márton rendelt egy-egy kanonokot maga mellé Sümegre folyamatos szolgálattételre. Acsádi mellett Dubnicai István előbb hantai prépost, majd veszprémi kanonok tűnik fel a forrásokban, akinek a távolléte folyamatos konfliktusokhoz vezetett a káptalannal, amely nem ismerte el oldalkanonoki tisztségét.55 Padányi Bíró Márton püspökségének második felében ismét felbukkant az oldalkanonoki tisztség. Erre Acsádihoz hasonló okokból, Sümegen való tartózkodása és idősödő kora miatt volt szükség. Előbb Kis Pál jelenik meg a forrásokban oldalkanonokként, majd Padányi Bíró Márton Séllyei Nagy Ignácot nevezte ki oldalkanonokká, akinek — mint a kinevező okiratban a főpásztor megfogalmazza, tekintettel arra, hogy ő idős és betegeskedik — állandó jelleggel Sümegen kellett tartózkodnia. A kinevezés külön kitért arra, hogy Nagy Ignác káptalani kötelezettségeinek elvégzésére időnként Veszprémbe kell menjen.56 Az adatok nem engedik 53 Sajnálatos módon nem vezetett eredményre sem Fejér vármegye levéltárában való kutatás, amelyért Bödő István Fejér megyei kollégámnak tartozók köszönettel, illetve Mózessy Gergely, a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár munkatársa is sok segítséget nyújtott a náluk őrzött anyagok tekintetében. A kérdés reménybeli megválaszolásához még további források is bevonhatók, amelyeket a tanulmány leadási határideje miatt nem volt módom átnézni. 54 Lásd Pehm (1934) vonatkozó részei. 55 Miután a káptalan megtagadta Dubnicai járandóságának kifizetését hivatkozva arra, hogy folyamatosan távol van a káptalan székhelyétől, s így kötelezettségeit nem teljesíti, az érintett azzal védekezett, hogy Acsádi Ádám rendelkezése szerint mint „oldalkanonok” (canonicus a latere) fel van mentve a veszprémi tartózkodás kötelezettsége, s így a szertartások közös végzése alól is. Az 1740. szeptember 28-án tartott káptalani ülés jegyzőkönyve VÉL III.l.c. tom. 1. 75-76. 56 Kis Pál említése 1757. XII. 27: VÉL 1.1.11. fase. 1. no 19., Nagy Ignác kinevezése 1761. V. 30.: VÉL I.1.39.b. tóm. 17. 235. 248
