Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Hermann István: A veszprémi római katolikus egyházmegye helynökei 1700 és 1777 között
A VESZPRÉMI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZMEGYE HELYNÖKEI 1700 ÉS 1777 KÖZÖTT Bíró Márton 1762-ben kelt végrendeletében említi sógorát, Séllyei Nagyjánost, aki Veszprém vármegye jegyzője, egyben unokahúgának, Bíró Juditnak a férje volt. Nagyjános családjáról a végrendeletből annyi tudható, hogy apja a székesfehérvári illetőségű és azonos nevű Séllyei Nagyjános volt.49 Nagyjános - akkor még előnév nélkül - 1752-ben jelent meg a Veszprém megyei forrásokban, ebben az évben választották főszolgabíróvá, a halotti anyakönyvben szereplő életkor alapján 29-30 éves korában.50 Fejér vármegye előbb 1754. május 11-i közgyűlésén, majd 1765. október 19-i közgyűlésén állított ki részére nemességigazolást, amelyeket 1755. január 4-én, illetve 1765. november 26-án mutatott be Veszprém megyében. Az utóbbira a Séllyei előnév igazolása miatt volt szüksége, amelyet az 1754. évi dokumentum nem tartalmazott. 1772. március 22-én hunyt el Veszprémben az anyakönyv tanúbizonysága szerint 49 évesen, tehát 1723-ban, vagy tágabban, az 1720-as évek első felében születhetett.51 A megyébe kerülve előbb a Somló melletti Borszörcsökön, majd Veszprémben élt. Séllyei Nagy Ignác anyakönyvi bejegyzése megtalálható a székesfehérvári (mai) belvárosi plébánia anyakönyvében. Eszerint 1733-ban született, szüleit Nagy Jánosnak és Korlát Juditnak hívták - az anyakönyvi bejegyzésben nem szerepel apja előneve, de olvasható neve előtt a P[erillustris] D[ominus] rövidítés, ami nemesi voltára utal.52 A fentiek tükrében csábító lehetőségként merül fel, hogy Ignácot és Jánost testvéreknek gondoljam, azonban erre semmilyen pozitív adat jelenleg nem áll a rendelkezésemre. Az anyakönyv vonatkozó évtizedeit (1710-1740) áttekintve legalább három Nagy János és Judit nevű házaspárra bukkanhatunk s közülük többnek is született János nevű gyermeke, igaz, az 1730-as évek elején. Az anyakönyvet vezető szerzetesek nem csupán az anyák vezetéknevét nem írták ki következetesen, de a nemesi állapotra sem utaltak minden esetben, s a 49 Bíró Márton végrendeletének 9. és 26. pontjában említi sógorát. Hermann-Jakab (2013) 64/65. és 74/75. 50 Hermann-Jakab (2013) 118. (127. számú jegyzet). Veszprém megyei feltűnését követő azonnali főszolgabíróvá történő választása egyértelműen utal az őt patronáló főispáni rokon befolyására. A házasságra, amelynek pontos időpontját nem ismerem, vélhetően 1752 körül került sor. 51 1755: MNL VeML IV.l.e.aa. tóm. 8.157.; 1765: MNL VeML IV.l.a. tóm. 6.1104-1105.; 1772: VÉL VI.157. Vegyes anyakönyvek tóm. 6. 201v. 52 Az anyakönyvet a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött mikrofilm másolatról készített digitalizált változatban használhattam az MNL Veszprém Megyei Levéltárában. A másolatok soron kívüli rendelkezésemre bocsátásáért itt szeretnék köszönetét mondani az MNL Országos Levéltára kutatószolgálati és informatikai munkatársainak. MNL OL X 563 (Székesfehérvár belvárosi római katolikus plébánia anyakönyvei) tóm 2. 96., 183. felvétel. Ugyanebben a formában néztem át a korabeli halotti és házassági bejegyzéseket is, amelyek az 562-569. mikrofilmtekercseken találhatóak meg. 247
