Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Hermann István: A veszprémi római katolikus egyházmegye helynökei 1700 és 1777 között
Hermann István került, s elődeihez hasonlóan egyúttal ellátta a kerület esperesi feladatait is. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, ki kell emelnem, hogy már ez az esperesi kinevezés is merőben szokatlannak tűnik a gyakorlati szempontokat szemmel láthatóan előnyben részesítő Bíró részéről, hiszen Kis személyében egy olyan fiatalember nyerte el a tisztséget, akinek lelkipásztori és egyházkormányzati alkalmasságáról a püspöknek - legalábbis közvetlenül - nem volt lehetősége meggyőződnie. Alig másfél év elmúltával, 1756 őszén Kis Pál kanonoki stallumhoz jutott, megelőzve ezzel a későbbi helynököt, Dravec József veszprémi plébánost, majd Kozorics Ferenc székesegyházi főesperes halálával megkapta annak megüresedett javadalmát 1758 nyarán. 1760-ban Lenti István nagyprépostot követően, három javadalmat átlépve, negyven éves kora körül, a megszokotthoz képest még mindig nagyon fiatalon ő részesült az uralkodói kinevezésben. Ekkor - Bíró korábbi döntéseinek tükrében a forrásokat böngésző kései történész számára - inkább Dravec József helynök, olvasókanonok kinevezése lett volna várható. Korábban Bírónak Lenti Istvánnal kialakult konfliktusával - a benne való csalódásával - magyaráztam ezt a szokatlannal tetsző döntést, miszerint egyfajta ellensúlyt kívánt képezni helynökével szemben a főpásztor. Az 1733-ban született Séllyei Nagy Ignác tehetségére utal, hogy a korszakban egyedüli veszprémi egyházmegyés papként tanulmányait Rómában végezte. Hazatérését követően, 27 éves korában, a korszakban legfiatalabbként került a káptalanba 1760-ban. 1763-ban Koller Ignác püspök döntése nyomán két javadalmat átlépve lett éneklőkanonok. Mivel sem az olvasókanonoki, sem a nagypréposti javadalomban nem történt üresedés a korszakban, további egyházmegyei előrelépése nem volt lehetőség, azonban 1772-től kaposfői apát, 1774- től pedig driveszti címzetes püspöki címet kapott - utóbbi megtiszteltetésben a korszakban az egyházmegyei papság körében rajta kívül csak Orosz Pál részesült jóval idősebb korában és veszprémi nagyprépostként. Az uralkodónő 1777-ben őt nevezte ki a veszprémi egyházmegyéből kialakított székesfehérvári egyházmegye élére. Séllyei Nagy Ignác esetében biztosak lehetünk abban, hogy Padányi Bíró Mártonhoz valamifajta rokoni szálak is fűzték, a rokonság megállapításának tényén túl azonban a források szűkszavúsága miatt nem léphetünk. a nagyprépost. Véleményem szerint a nemeskéri Kis családhoz kötése a szakirodalomban félreértésen alapulhat. 1795. június 6-án kelt végrendelete megtalálható a VÉL IlI.l.e. fasc. 4. no 2. jelzet alatt. Ennek 4. pontjában családjáról csupán annyit ír, hogy Ferenc nevű fivérének özvegyét Skultéti Apollóniának hívják, ennek fiát (azaz Pál unokaöccsét) pedig Ignácnak. A fentiek tükrében el kellett vetnem azt a szakirodalmi adatok alapján megalkotott tetszetős koncepciót, miszerint Padányi Bíró Márton veszprémi alispánja, nemeskéri Kis Sándor, illetve utolsó nagyprépostja, Kis Pál között rokoni kapcsolat állt volna fenn, s ez befolyásolhatta volna utóbbi karrierjét. 246
